Böjti ige-percek 26.

	„Uram, köszönöm, hogy ismerhetlek, hogy áldhatlak, dicsőíthetlek, csodálhatlak! Egyedül Téged illet minden imádat! Engedd Uram, hogy elmerülhessek most a Te szavad tanulmányozásában!” Ámen. Olvass el: Zsoltárok 63 Tanulmányozd: „Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.” Zsoltárok 63,2-5
	Másold le a fenti igeszakaszt, majd húzd alá, emeld ki azon részeit, amelyek jelen pillanatban konkrét üzenettel bírnak a számodra! Ezután válaszold meg magadban, vagy vesd papírra a következő kérdésekre a saját, személyes válaszodat! Az igeszakasz mely része az, ami úgy igazán megérintett? Szerinted a zsoltáríró Dávid milyen helyzetben lehetett? Számodra mi érződik ki a szavaiból? Te hogyan szólítod meg legtöbbször Istent? Éreztél már valaha igazi sóvárgást Isten iránt? Van az életedben Istenen kívül bármi, amivel kapcsolatban szinte észrevétlenül használod az „imádom” szót? Istennel kapcsolatban milyen gyakran fordul elő, hogy nyilvánosan áldod, dicséred Őt például olyasvalamiért, amiért szívből hálás vagy? Meg tudnád fogalmazni mit jelent számodra imádni Istent? Imádkozz így: „Uram, segíts örömömet lelni Benned és mindennél jobban imádni téged! Foglald el a Téged megillető helyet a szívemben és életemben! Engedd, hogy megtapasztaljam a nehézségek között is a Te csodálatos jelenlétedet! Köszönöm, hogy Te erőm és menedékem vagy! Ne engedd, hogy megfeledkezzem áldásaidról és naponta megújuló kegyelmedről!” Ámen.

	Ez az igeszakasz önmagában is felér egy imádsággal. Egy aprócska ízelítő abból, hogyan lehet Istent imában dicsőíteni. Dávid szavai mély, fizikai és szellemi kimerültségről árulkodnak, mégsem tűnik panaszkodásnak, amit mond, mert minden szavával az Úrra mutat, és szó szerint dicséri Őt. Hódolattal, imádattal áldja, dicséri, és mindezt szívből, Iránta való szeretetéből teszi. Pedig úgy tűnhet volna miért elégedetlennek lennie, mégis minden szavából lelkesedés, öröm és hála árad. Dávid ugyanis időt töltött Istennel, és ahogyan olvasható a sorok között, testének minden sejtjével vágyott erre a találkozásra. A mi életünkben is vannak olyan napok, időszakok, amelyeket testi-lelki szinten kimerítőnek élünk meg, amelyek olyannyira felkavarnak lelkileg, hogy szinte képtelenek vagyunk megfogalmazni mi is zajlik bennünk… A Zsoltárok 59:10-ben azonban ezt olvashatjuk: „Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.” Meglehet, hogy van, amikor különösen nehéz imába foglalni gondolatainkat, mert úgy érezhetjük elfogytak a szavak, melyekkel Istent megszólíthatnánk, azonban fel kell ismernünk, hogy ez csupán egy hazugság a gonosztól. Mert valójában Isten a mi erőnk, és egyedül az segít, ha Rá tekintünk, mert az Ő dicsérete az, ami a próbák idején is képes kellő erővel felruházni bennünket.