 |
Mielőtt kinyitnád a Bibliád: Szólítsd meg Istent saját szavaiddal! Olvasd el: Lukács 15 Tanulmányozd: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédjait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Lukács 15,4-6 |
 |
Tekintve, hogy ezt az egész hetet egy elmélyült, ugyanakkor ünnepi hangulat szövi át, most még inkább arra szeretnélek bátorítani, hogy szánd rá a kellő időt, és tanulmányozd át az egész Lukács 15-öt, ne csupán a kiemelt igeszakaszt! Csodálatos három kincsből áll ez a rész, ezért hát kérlek, engedd, hogy Isten szóljon hozzád általuk! Merülj el benne, azonosulj a szereplőkkel, s próbáld átélni mindhárom történetet! Majd, a számodra megfelelő módon, kézzel írott vagy szerkesztett formában, jelöld ki a fent kiemelt igerészből azokat a gondolatokat, melyek mindhárom történetben közösek és/vagy számodra szívhez-szólóak, üzenetet hordoznak! Segítségképpen elgondolkodhatsz a következőkön: Történt veled valami a közelmúltban, vagy a napokban, amire hatalmas szívességként, áldásként tekinthetsz Istentől?
Netán veled is történt már hasonló?
Elhiszed, hogy Isten számára valóban ennyire értékes vagy?
Tégy Isten felé egy lépest imában: Drága Atyám! Köszönöm a Te felfoghatatlan irgalmadat, türelmedet és szeretetedet! Köszönöm, hogy Szent Fiad áldozatának hála „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el…” a Te szeretetedtől! Emlékeztess e szavakra időről-időre és taníts megbocsátani önmagamnak és másoknak! Ámen. |
 |
|
 |
Lehetetlen elmenni amellett, hogy e három történet mennyire összefügg, mégis részleteiben és rejtett mondanivalójukban mennyire különbözőek. Az elveszett juh története például olyan, mintha Isten azt szeretné értésünkre adni, hogy ha kell, képes még utána is menni a tőle távollévőknek, s nem csupán azokkal törődik, akik már a nyájába tartoznak, hanem utána megy az elveszetteknek is. Sőt, amikor megtalálta a lelkünkhöz vezető utat, örömében a vállára vesz minket, vagy épp megölel, megcsókol és a legszebb ruhát adja ránk… Hiszem, hogy Isten e példázatok által az ő szeretetét akarja velünk megismertetni. Ugyanakkor A tékozló fiú történetével, mintha azokhoz is igyekezne szólni, akik már gyermekei, akik már ismerik Őt, de valami miatt eltávolodtak vagy szándékosan elfordultak Tőle. Mert mindannyiunk életében jöhetnek helyzetek, amikor megfogalmazódik bennünk, hogy ez már helyrehozhatatlan, amikor szó szerint visszamennénk az időben, ha tehetnénk és az egészet máshogyan csinálnánk, de nem lehet… Van, hogy az embernek csak a vádló gondolatai maradnak. Gondolatok, melyek azt suttogják, hogy ahová jutottunk, onnan nem vezet út semmi jobb felé. De fel kell ismernünk, hogy ezek a szavak nem Isten sugallatai! Mert: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10) Mekkora ígéret ez! Jézus maga jelenti ki, hogy nem csak azért hozta meg értünk az Ő felfoghatatlan áldozatát, hogy életünk legyen, hanem hogy bőségben éljünk! Ne becsüljük alá Isten jóságát! S ne az Ő hatalmas Lényét zsugorítsuk a mi korlátok közé szorított, kicsinyes hitünkhöz, hanem imádkozzunk olyan hitért, mely képes bízni az Ő ígéreteiben! Mely bízik abban, hogy Nála minden lehetséges! |
