Ünnepeink közül talán a húsvét az, ahol leginkább látható, hogy egymásnak feszül az evangélium dialektikája (kettőssége). Halál és élet, temetés és feltámadás, bűn és kegyelem – mind a kereszten ütközik egymással és Jézus Krisztus feltámadása után is a kereszthez vezet el bennünket. Nagypénteki bejegyzésünkben figyeljünk Jézus utolsó szavaira, amelyeket a kereszten mond. Nekünk is mondja, értünk is mondja. Gondolatban telepedjünk le a kereszt lábánál és lássuk meg azt, hogyan halja Jézus a bűnünk halálát és hogyan végzi el megváltásunkat.
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
Jézus halála előtt megéli azt, amire a hegyi beszédben a sokaságot tanította. „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket”. Utolsó óráiban azt teszi, amit ma is tesz értünk a mennyben: közben jár a bűnösökért az Atyánál. Jézus, az üldözött, imádkozik üldözőiért. Tudta, hogy értük kell szenvednie, azért, hogy legyen számukra bocsánat. Hogy legyen számunkra bocsánat. Jézus szenvedésére emlékezve legyen ez a fókuszpontban.
„Még ma velem leszel a paradicsomban.”
Azonnali vigaszt ad a haláltusáján lévő nyomorult latornak. Megváltást és üdvösséget ad a bűneit megvalló bűnös embernek. Irgalmat és kegyelmet ígér még utolsó perceiben is az elveszett, megnyugvásra éhes és feloldozásra szomjas szerencsétlennek. A jövő élet reménységét nyújtja az életét eltékozló, féktelen embernek. Önmagát adja az Őt nélkülöző létnek. Tudom, átérzem, megértem, ebből élek – hiszen ezt mind nekem is adta.
„Asszony, nézd: ő a te fiad … Nézd, ő a te anyád.”
Gyermeket elveszíteni az egyik legborzalmasabb veszteség az emberi életben. Elsőszülöttet elveszíteni: felfoghatatlan. Mindezt végignézni: kitörölhetetlen az emlékezetből. Jézus ebben a helyzetben szólítja meg anyját, s ragadja meg az utolsó perceket a vigasztalásra. A szeretett tanítványra bízással mankót nyújt Máriának a további élethez és fontos üzenetet ad át ezzel számunkra is: „… én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét”. Ő nem hagy magunkra, gondja van ránk.
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Pedig Ő tudta a nagy tervet is, értette a koncepciót, hiszen a szentháromság lévén tőle ered. Ő találta ki. S most mégis azt kérdezi, hogy hogy hagyhatta el az Úr a legnehezebb percekben. Ez az egyetlen rövid mondat bizonyítja, hogy éppúgy ember volt, mint én. Nem istenként vállalta a gyötrelmeket, hanem pontosan azokkal a fájdalmakkal és bizonytalan érzésekkel együtt, amikkel én is nekiindultam volna. S innen tudom, hogy valóban most is velem sír és velem nevet: nem csupán én kaphatom meg az ő isteni részét, én is Őbenne élek emberként. Egymás részei vagyunk.
„Szomjazom.”
„Szomjazom”. Kaparó torok, száraz nyelv, tikkadtság, szédülés, végtelen gyengeség… Mennyire emberi, mennyire valóságos. „Szomjazom”. Fájdalom, elesettség, megtiportság, kínlódás… Hiába minden szépítés, hiába az idő távolságának lagymatag fátyla: a szomjazó Jézus kegyetlenül meg van törve, meg van gyötörve. Ezek valós érzések, valós szenvedés. S mikor engedem, hogy ez hozzám igazán elérjen, akkor fáj nekem ez a szenvedés. Segíteni akarok rajta, inni adni neki, óvatosan leszedni a keresztről, babusgatni, dédelgetni, kimosni a sebeit – de csak állhatok a kereszt alatt és nézhetem, ahogy a jézusi szeretet netovábbja megvalósul. A teljes kiszolgáltatottság. S mindez értem.
… köszönöm…
„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!”
„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet…” Tehetetlenség. Nincs más kiút, nincs mit tenni már, vége van – vagy közel van a vég. Ez az a pont, amikor az egyetlen lehetőségünk, ha teljesen összekapcsolódunk az Istennel. Letesszük a lelkünk, az életünk a kezébe. Odahelyezzük a gondjainkat, a szeretteinket, a betegségünket, a jövőnket. Odaajánljuk Neki, kezdjen végre valamit velünk, mert Ő az egyetlen, aki kezdhet. Mert terve van. Nem látjuk, nem értjük és nagyon fájhat is – de Neki terve van velünk, még ezzel az ürességgel, a tehetetlenséggel is. Ez a terv nagyobb, mint mi. Ez a terv nagyobb, mint az Ő saját, szeretett Fiának az emberi élete volt… Vágyom arra a kapcsolatra, amikor Atyám kezébe ajánlhatom a lelkem, és engedem, hogy véghezvigye az Ő bölcs és nagyszerű terveit.
„Elvégeztetett!”
Az utolsó szó, ami elhangzik a kereszten a haldokló Jézus szájából. Elvégeztetett földi szolgálata. Megtette, amiért elküldte Őt az Atya – gyógyított, tanított, hitet ébresztett és életet adott, végül bűnné és átokká lett a kereszten érted. Elvégeztetett élete. Végéhez közelít a küzdelem, de hogy győzhessen minden istenellenes hatalom felett, oda kell adja az életét és ez fáj neki. Elvégeztetett megváltásod. Szabad az út az életbe.
