Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől. Máté 20,20-21
Ebben a rövidke igében benne van az anyaság lényege: az önfeladás. Zebedeus fiainak anyja Jézushoz megy, hogy kérjen. A két legjobb helyet kéri az Isten országában: a Jézus jobb és bal keze felőlieket. De nem magának kéri ezeket. A fiainak. Ő nem fontos, magának nem kér semmit. Ő megelégszik azzal is, ha háttérben marad, csak a két fiát Jézus mellett lássa.
Erről szól anyának lenni: lemondani arról, ami neked jó valaki másért. Aki gyereket vállal, lemond a karrierről, nem valósítja meg szakmai álmait. A babavárás sem mindenkinek kellemes, sok nő elveszíti csinos alakját a babvárás alatt és van, aki soha többé nem nyeri vissza azt. De az igazi lemondás még csak ezután kezdődik: az anya lemond a felhőtlen éjszakai nyugalmáról. Saját maga kényelme helyett egy másik emberi lény szükségleteit lesi. Alkatától függően többet vagy kevesebbet aggódik a gyermeke miatt. Mennyit eszik?! Mennyit alszik?! Jól fejlődik-e?! Hogyan állja meg a helyét bölcsiben, oviban, iskolában, egyetemen, munkában…
Egy anya főz, mos, takarít, ad, félt, és mindenek felett: szeret. Ő tanít járni, vele lehet megcsinálni a házi feladatot, neki lehet elsírni, hogy ki bántott és hol fáj, ő ad tanácsot és ő egyengeti az életünk útját – még felnőttként is. És mindezt önzetlenül teszi.
Az anya – csoda. Csoda, hogy vannak olyanok, akik vállalják a szülői hivatást egy olyan világban, ahol mindenkinek csak önmaga a fontos, a saját terveinek, céljainak megvalósulása és a saját boldogsága.
Az anyai szeretet – Isten szeretetének képe. Egy csepp Isten szeretetéből. Önzetlenül szeretni, önmagát feladni a másik boldogságáért – isteni tulajdonság. Így szereti Isten a bűnbe tévedt embert. Ezért küldte el a fiát. Jézus nem maradt a menny pompájában, hanem lejött a földre, ahol megvetés, értetlenség és gyűlölet vette körül. De Ő vállalta mindezt értünk. Mert nem a saját kényelmét, hanem az ember szükségletét helyezte első helyre. Jézus helye a kereszten volt, hogy mi az Ő országában asztalhoz ülhessünk. Ebből az Isteni szeretetből származik, ennek tükörképeként a szülői szeretet.
Gondoljunk ma az édesanyánkra! És köszönjük meg azt a sok áldozatot, amit értünk hozott, és tesz mind a mai napig. És döntsük el: ebben az önző világban MI VÁLLALJUK a szülői lét szent hivatását. Hogy valaki számára mi magunk is megmutathassuk Isten önfeláldozó szeretetét.
Kacsó Géza
