„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Fil 3,20)
Pál apostol bár Tarzuszban született, a római jog gyakorlata szerint, apja után római polgárjoggal rendelkezett. Ez, ahogyan a Bibliában is olvashatjuk, előnyökkel járt. Tulajdonképpen a többi ember fölé emelte őt. Anyagi helyzetétől, népszerűségétől, jól öltözöttségétől, kinézetétől függetlenül a birodalom elitjéhez tartozott. Amikor például Jeruzsálemben az ezredes elrendelte, hogy korbáccsal vallassák ki, elég volt annyit mondania, hogy római polgár és a katonák ijedten ugrottak félre, hozzá sem mertek nyúlni. Mint a leírásból kiderül, maga az ezredes is római polgárjoggal bírt, bár ő nagy összegért jutott hozzá. Manapság is van ilyen. Ha valaki ma diplomata útlevéllel utazik, félreállnak előle.
Ha valaki ma mennyei polgár, megvetően néznek rá, már ha egyáltalán kiderül. Sokszor mi magunk is megfeledkezünk erről. Fel tudnád sorolni párat azok közül a jogok közül, amik ezzel járnak? Ami kiemel a tömegből, amire büszke lehetsz? Mert van ilyen. „Veletek vagyok”, „megkapjátok”, „kijelenti”, „megerősít”. Ezek a mennyei polgároknak szánt ígéretek. A be-be látogatók milyen sokszor kérik ezeket számon, mennyei polgárok pedig milyen sokszor feledkeznek meg róla. Küzdünk az idevalókért, miközben oda tartozunk. Itt erőlködünk és nem élünk a joggal, hogy onnan erőt nyerjünk. Miközben követségben kellene járnunk, a hátország teljes támogatását magunk mögött tudva, az erőforrásokat használva. Élni a jogokkal és eleget téve a kötelezettségeknek, nem a polgárjogért, hanem a polgárjog miatt. Hová tartozol?
(Római polgárt csak árulásért ítélhettek halálra, minden más esetben választhatta a száműzetést a halálbüntetés helyett. Még árulás esetén sem lehetett azonban keresztre feszíteni egy római polgárt.)
Bakó László
