Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! (Lukács 12,49)
Nem az adventi koszorún égő lángocska.
Nem a csillagszóró szikrái.
Nem a kályhában lobogó meleget adó karácsonyi tűz.
Isten pusztító, fertőtlenítő tüze.
„Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa” – olvassuk János evangéliumában. Lukácsnál mégis felemésztő, pusztító tűzről, az isteni harag és ítélet jelképéről beszél Jézus.
Az első advent időszakában, a Jézus földre szállását megelőző több száz évben a zsidók valóban az Üdvözítőt, a Messiást várták és nem a haragvó Királyt. A mennybemenetel után viszont egy újabb advent kezdődött. Most Jézus második eljövetelét várjuk. Ez a második eljövetel pedig már nem a megváltásról fog szólni. Isten országának az előkészítése lesz az. Az új világ beteljesedéséhez a régi felégetése, megtisztítása szükséges. Az élethez az élet feladása. A mennyei gazdagsághoz a földi elengedése.
Jézus az első karácsonykor megváltani jött a világot és nem elpusztítani. És ha mi már elfogadtuk Őt, akkor nincs félnivalónk a jövőtől sem. Legyünk viszont eszközök arra, hogy barátaink, családtagjaink is ott állhassanak a Király jobb oldalán, amikor újra eljön a Földre, hogy nekik is ezt mondhassa: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot”.
Molnár-Kovács Dorka
