„Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt” (Zsolt 119,2)
Vettél már részt olyan vitatkozásban, aminek a közepén csendben rájöttél, hogy a másiknak van igaza, de úgy érezted, már túlságosan invesztált vagy az érvelésben, hogy engedj neki? Ilyenkor teljesen hülyének érzi magát az ember, és ideális esetben – miután az indulatok lecsillapodnak – később be is ismeri a hibáját. Az a helyzet, hogy még a jó szándékú, igaz intelmek megfogadásához is alázatra és bölcsességre van szükség.
Emberektől persze nem mindig igazságos a kritika, amit kapunk. Létezik olyan, hogy rosszindulat és olyan is, hogy irigység. Ha ilyennel szembesül az ember, nehéz jól kijönni a helyzetből. Vitatkozni nem mindig van értelme, csendben maradni pedig nehéz és frusztráló, amikor az ember úgy érzi, jogtalanul támadják.
Ebben az igében viszont nem építő emberi kritikáról van szó és nem is igazságtalan vádaskodásról, hanem Isten intelmeiről. Az Isten intelmei más szóval: a Biblia törvényei. Törvények, szabályok, korlátok – nem szívesen olvasunk, és nem is szívesen írunk ilyenekről: még megvádolnának törvényeskedéssel, és azzal, hogy nem ismerjük Isten mindent felülbíráló kegyelmét. De tudod mit? Akik odafigyelnek ezekre a törvényekre, akik SZERETIK Isten irányítását, és azon dolgoznak, hogy még jobban megértsék, azok boldogok! Más fordításban: áldottak!
Én hiszek ebben az áldó irányításban, Isten építő kritikájában és boldogító törvényében.
Kihívás:
Van valaki az életedben, akire képtelen vagy hatni? Egy helyzet, amiben minden döntés rossznak tűnik? Egy régóta megoldatlan helyzet?
Állj meg!
Imádkozz!
Mit tenne a tökéletes keresztyén?
Az a jó megoldás.
Tarts ki emellett!
Molnár-Kovács Dorka
