„Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!” (Jób 5,17)
Kedves Tesó! Ha most én lennék a helyedben, és ezt az igerészt olvasnám, sóhajtanék egy nagyot, és attól félnék, hogy a szerző most majd el akarja magyarázni nekem, hogy miért jó, amikor az Isten megfedd. „Márpedig akármeddig magyarázza, én akkor is fájdalmas dologként fogom megélni, és punktum”.
Ezért kérlek engedd meg, hogy ne magyarázzam el, hanem megosszak veled néhány személyes gondolatot a témában. Gyerekkoromban, amikor az édesapám mérges volt rám, soha nem ütött meg. Inkább úgy büntetett (borzasztó ellenérzést vált ki belőlem ez a büntet szó) hogy nem szólt hozzám, levegőnek nézett. Azt hiszem, mai napig összeszorul kicsit a gyomrom, amikor visszagondolok erre, mert ilyenkor közönyösnek, távolságtartónak éreztem őt. Utána persze mindig megbeszéltük a dolgot, és elmagyarázta, hogy mi váltotta ki a haragját. Ettől függetlenül nagy pszichológiai nyomást gyakorolt rám ez a fajta büntetés. Nem is beszélve arról, hogy néha úgy gondoltam, édesapám kénye-kedve szerint büntet, s benne semmilyen érzést nem vált ki, amikor veszekszik rám.
Sok-sok évvel később döbbentem rá, hogy mennyire nem így volt ez, amikor láttam, milyen fájdalommal éli meg egy számomra nagyon kedves barátom azt, hogy most fegyelmeznie kell a kislányát. Egyáltalán nem örült annak, hogy vesszőhöz kellett folyamodnia, miután a szép szó századjára sem használt. Pont ez a kedves barátom fogalmazta meg, hogy amikor ő fenyíti a kislányát, azt leginkább szeretetből teszi. Hiszen nem akarja, hogy a gyermekének komoly bántódása essen csak azért, mert éppen engedetlen volt.
Nagyon hálás a szívem, hogy a mi Urunk nem közönyös Isten. Az évek során többször megtapasztaltam, hogy Jézus soha nem hagyta szó nélkül, hogy a vesztembe rohanjak. S ha ehhez néha keményebb eszközöket kellett bevetnie, az csakis azért volt, mert a szép szó nálam sem használt – századjára sem. Csak azért tudom most elhinni, hogy az Úr nem kénye-kedve szerint fenyít engem, mert megtapasztaltam milyen közvetlen szeretetkapcsolatban él a barátom a kislányával.
Így képzelem el a mi szeretetkapcsolatunkat is az Úrral. Amiben nem vagyok kevesebb azért, mert hibáztam, és amiben nem fognak szeretni kevésbé csak azért, mert valami rosszat követtem el.
Ma arra hívlak, hogy vizsgáld meg az istenképedet! Látod-e az Isten szeretetét abban, amikor téged fedd?
Marofejeva Nelli
