Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Mát 5,10)
Mikor a Hegyi Beszédet olvasom automatikusan aláfestő zene kapcsol be a fejemben, de ennél az igeversnél különösen felerősödik a hatása. Megjelenik előttem egy erős, dicsőségteljes Pál karakter, aki megviselten, leharcolva, tetőtől talpig befedve az út porával tör előre a menetszélben az Utolsó mohikán zenéjére. Vagy valami ilyesmi.
Jó lenne ezt hinni. Hogy Isten igéjét képviselni ilyen nemes és felemelő, és az üldöztetés valami rambós életveszélyt jelent. De igazából ez nem így van (azoktól a kivételektől eltekintve, akiket tényleg így üldöznek). Ez az üldözés most csendes ellehetetlenítés. Meg megalázás. Megalázás dögivel. Azért, mert te nevetségesen buta vagy, hogy egy idejétmúlt buta mesét próbálsz áttolni az embereken. Azért, mert te a legnagyobb tragédiák között is képes vagy átszellemülten, elvetemült tekintettel előtörni, és közben még másokat is felemelni, ha kell. Mint az a bizonyos „Fegyvertelen katona”. Mint aki tényleg teljes szívvel hiszi, hogy tudja azt az igazságot, amiért érdemes felkelni. És azért, mert a teljes elfogadás és tolerancia világában te képes vagy határozottan és szilárdan kiállni valami mellett, és csak amellett az egy mellett. Akkor is, ha csőlátású gonosz diszkriminatív mocsoknak bélyegeznek, mert nem vagy hajlandó Mohamedet Jézussal egy képre rajzolni.
Az üldöztetés ma nem nemes. Nem felemelő. Nem dicsőségteljes dolog. A mi üldöztetésünk nehéz, küzdelmes, fájdalmas, még annál is inkább magányos és borzalmasan sokszor szörnyen megalázó. De pont azért kell viselni, mert Te tudod az igazságot: Tied a Mennyek országa.
Kihívás: Te, aki nem vagy lelkész, sem ifivezető, és még harangozó sem, hanem teljesen más környezetben éled életednek nagyobb százalékát, te mikor vállaltad büszkén utoljára, hogy minden, amid van, azt Tőle kaptad, és csak Neki ajánlod fel?
Imádkozz ma nyugodtan mások előtt is az étkezést megelőzően, és beszélj ma arról büszkén, hogy Te Tőle vagy, és Érte Élsz, mert tényleg tudod az igazságot!
Sárközi Andrea
