Böjti egypercesek 12.
Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, mit tegyek veletek?” Ők így feleltek: „Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt. (Mt. 20,29-34)
Nem múló fejfájás, kellemetlen émelygés, közérzetet rontó megfázás. Testi nyomorúság, fizikai állapot, amely mássá tesz, kevesebbé.
A valamilyen testi fogyatékkal élő embereket nem jellemzi, hogy a feltűnést keresnék, hogy a figyelem középpontjába szeretnének kerülni. Inkább próbálnak felszínen maradni, élni, teljesíteni egy olyan világban és olyan körülmények között, amelyeket többnyire nem az ő szükségleteiket figyelembe véve alakítottak ki. Látóként talán fel sem tűnik, hogy a mindennapokban milyen gyakran hagyatkozunk csakis a látásunkra, mennyire magától értetődőnek vesszük az érzékelésre való képességünket.
Mennyire érezhette a két vak ember nyomorúságosnak az állapotát, hogy kész legyen gátlását levetkőzve, egy számára ismeretlen helyzetben hangosan Jézus után kiáltani, a tömeg csitítgatása ellenére? Vajon hány meg hány gyógyítóban bíztak meg, s csalódtak, vajon hányszor mondtak le arról, hogy valaha újra lássanak? És vajon mekkora lehetett a hitük Jézusban, ha mindezek után azt kérték tőle, gyógyítsa meg őket? Ismerjük a Szentírásból, hogy Jézus azoknak adott gyógyulást, akik tiszta szívvel hittek Benne és erejében.
Nem tudom, a te tested engedelmes társa-e lelkednek, s hűséges végrehajtója-e a mindennapjaid feladatainak, vagy akadálya annak, hogy földi értelemben véve „teljes” életet élj. Nem a csodák korát éljük. Vagy mégis?
Isten képes arra, hogy meggyógyítson. A testedet is. Hiszed te ezt?
Kiss Julianna
