Böjti egypercesek 25.
„Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Mt. 24,45-51)
Jézus visszatérése a Földre nem történt meg ezer évvel ezelőtt. Nem jött el négy-öt generációval ezelőtt sem. Nagyszüleink fiatalkorában sem. Pont most jönne el? Még biztosan van időnk – gondolja szívében a gonosz szolga. Egyik utolsó példázatában Jézus arról beszél, milyen fontos késznek lenni a Vele való találkozásra, a második eljövetelére, és számítani rá életünk minden percében.
Nemrég olvastam egy könyvet egy keresztyén házaspártól, akik fejezetről fejezetre a szolgálat fontosságát hangsúlyozták. Elmondták, hogy ők mindig az Isten ügyét, az elveszett lelkek Hozzá vezetését helyezik előbbre például a családjuknál vagy a gyerekeiknél is. Azt is leírták, hogy ez a munka sok áldozattal jár és nehéz, de készek akarnak lenni, sőt, alig várják az Istennel való találkozást életük végén.
Elgondolkodtatott, amit olvastam… Bár a szerzőpáros sokszor és sokféleképpen hangsúlyozta Isten iránti szeretetüket, ez a szeretet – legalább is olvasóként – nekem kötelességnek tűnt. Ugyanolyan áldozatnak, mint a szolgálat. Egy újabb feladatnak, amit teljesíteni kell, hogy megfelelően felkészülve várják az ítéletnapot.
Az okos és hű szolga példázata vajon erről a készenlétről beszél? A folyamatos szolgálatról, áldozatkészségről, kötelességtudatról és kötelesség-teljesítésről? Az Isten, akit én megismertem, nem egészen ezt várja tőlünk. Az én istenképem szerint csak akkor vagyok kész erre a találkozásra, ha elfogadtam, hogy egyedül – akármennyit szolgálok is – bűnös maradok Isten előtt, és ettől a bűntől csak Jézus tudott megszabadítani. A készenlét ebben a megváltásban való hitet jelenti, és szeretetet Isten és embertársaink iránt. Amit – Jézus tanítása szerint – egyedül a cselekedeteinkkel hitelesíthetünk.
Molnár-Kovács Dorottya
