Böjti egypercesek 26.
„Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt. 25,1-13)
Engedjétek meg, hogy megosszam veletek, hogy ez a példázat engem leginkább arra döbbentett rá, mennyire felkészületlenül, illetve félkész állapotban vagyok jelenleg a dolgaimmal.
Amikor először átfutottam ezt az igerészt, nem is értettem, hogy akkor most hol van a baj, és miért is balgák azok a bizonyos balga lányok? Nekik is volt lámpásuk, akkor honnan tudhatták volna, hogy egyszer csak ki fog fogyni az olaj? Aztán belegondoltam abba, hogy ezek a szüzek a menyasszonyt kísérték a vőlegényhez, ezért valószínűleg a legapróbb részletekig tisztában kellett lenniük az esküvői hagyományokkal. Ez azért is jól érzékelhető, mert a másik öt lánynál valamilyen oknál fogva volt olaj.
Én nagyon gyakran nem mérem fel, vajon egy-egy helyzet milyen szintű felkészültséget kíván meg tőlem. Valahogy úgy vagyok vele, hogy majd akkor és ott megoldom, illetve kitalálom majd, mi a következő lépés. De sajnos több keserű emlék kötődik ehhez a fajta hozzáállásomhoz. Eszembe jutnak azok a hiányosan vagy rosszul megtartott magyaróráim, azok az ifijeim, amikor arra gondoltam, elég az a jól feltett kérdés, másra igazán nincs is szükség.
Rájöttem, hogy a felkészültség számomra nem azt jelenti, hogy bizonyos vagyok valamiben, vagy hogy kikalkuláltam az összes lehetséges variációt, és innentől kezdve nem érhet meglepetés. Sokkal inkább azt, hogy időt és energiát szánok arra, hogy felmérjem a körülményeket, és adottságaimhoz mérten minden tőlem telhetőt megtegyek azért, hogy az adott helyzetben helyt álljak. Nem bízom a véletlenre a dolgokat, mert az adott ember, találkozás, feladat megéri számomra, hogy maximálisan odategyem magam.
Szeretnék ilyen felkészülten várni Jézusra és a Vele való találkozásra. Ehhez viszont fel kell készítenem a szívemet, kisöpörni onnan mindent, ami esetleg kiszoríthatná Őt. Hogy húsvétkor ne csak egy szívcsücsköt tudjak felajánlani Neki, hanem magamat – egészen.
Marofejeva Nelli
