Böjti egypercesek 28.
„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt. 25,31-46)
Áldottak és átkozottak – merőben ellentétes, jövőt meghatározó jelzők ezek. Élet és halál kérdése: örök élet és örök halál a tét. Számomra döbbenetes, hogy mindkét csoport értetlenül áll Jézus előtt, és ugyanazokat a kérdéseket teszi fel Neki: Uram, mikor láttunk téged… Mégis, a juhok az Atya áldottai, míg a kecskék átkozottak lesznek.
Vajon én hányszor döntöttem rosszul, amikor a legkisebb atyafiak egyikével találkoztam? Vajon felismertem-e őket, nyitott volt rájuk a szemem és a szívem, hogy észrevegyem a szükséget szenvedőket? S ha igen, félretettem-e kifogásaimat, lustaságomat, és szolgáltam-e feléjük – általuk pedig Jézus felé – alázattal.
Örök büntetésre vagy örök életre méltó hétköznapokat tengetünk, TeSók? Kegyelem, hogy ma dönthetünk jól. Éljünk vele!
Kocsis Julika
