Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! 2 Kor 13, 11-13
Szentháromság vasárnapja van, de úgy gondolom, hogy sokan nem gondoltunk erre, mikor felkeltünk. Talán nem is tudtunk róla, hogy van ilyen, talán kinyitottuk ma már a Bibliaolvasó kalauzt, s ott szembesültünk vele, hogy van ilyen napunk, van ilyen ünnepünk, s hogy éppen ma van.
Elég gyakran találkozunk igeszakaszunkkal, hiszen gyakori áldásformula az istentiszteleteinken. Ez az ún. trinitárius áldás, hiszen a Szentháromság minden személye megjelenik benne.
Ezt az áldást az apostol Krisztus kegyelmével kezdi. Ez a kiindulási alap. Krisztus kegyelme, Krisztus váltsága, megváltói munkája. Ebben az egy kifejezésben benne van mindaz, amit Krisztusról tudunk. Krisztus kegyelme az, ami által egyáltalán élhetünk. Hiszen hol is lehetnénk a Krisztus kegyelme nélkül? A magunk nyomorult, Istentől elszakadt állapotában.
Ha Krisztus kegyelmére tekintünk, s arra, hogy ez az, ami által életünk lehet, örök életünk az Isten országában. A Krisztus kegyelme az, ami elveszi a mi bűneinket, ami legyőzi a halált, ami utat készít számunkra az Atyához. Ha erre tekintünk, akkor látjuk meg igazán, hogy hol is lennénk az Ő kegyelme nélkül. Akkor még bűneink terhét kellene hordanunk, akkor nem mehetnénk az Istenhez, nem nevezhetnénk ő Atyánknak, hiszen Krisztus kegyelme által lehetünk Isten gyermekei. Ha arra tekintünk, hogy mit ad nekünk Krisztus kegyelme, akkor azt is meg kell látnunk, hogy az ember életének legnagyobb nehézségei nem azok a dolgok, amelyekre elsőként gondolnánk, nem azok a dolgok, amelyek sokszor imádságainkban is előjönnek. Nem az anyagi nehézségeink, nem a magányosságunk, még csak nem is a betegségeink vagy a gyászunk. A legnagyobb nyomorúsága az emberi életnek, hogy el van választva Istentől a bűnei miatt. S emberileg nincs kiút, nem tudjuk bűnös énünket legyőzni, nem tudjuk az elkövetett bűneinket jóvá vagy semmissé tenni. Krisztus kegyelme nélkül nem menekülhetünk oda az Istenhez, hiszen bűnös életünkkel nem állhatunk meg Isten előtt. Krisztus kegyelme nélkül az Isten közelsége és közössége számunkra csak halált jelenthet. A bűn zsoldja halál. Krisztus kegyelme nélkül a halálnak hatalma van az életünk felett, így az a végső pont, lezárás, nincs tovább, nincs örök életre való feltámadás.
Az Isten szeretete, amelyet másodszorra említ az apostol ebben az áldásban. Az Isten szeretetéhez pedig ez a kegyelem nyit utat. Mint Isten szeretett gyermekei élhetünk már ebben a világban. Mint Isten gyermekei kérhetjük, várhatjuk az ő áldásait ebben a földi életben, az ő gondviselését. Megérezhetjük és megtapasztalhatjuk, hogy valóban mennyire szeret bennünket az Isten, ha egyszülött Fia élete sem volt túl drága ahhoz, hogy minket megmentsen. Az Isten szeretete az, amely kísér bennünket életünk minden napján. Ez az, amelyet naponként várunk, kérünk. Mindez azonban csak a Krisztus kegyelmén keresztül lehetséges.
Bár az örökkévaló Isten a maga részéről már a világ kezdete előtt szeretett minket. S nem más okból, hanem irántunk való szeretete miatt készítette el számunkra a megváltást. Semmit meg nem érthetünk, semmit fel nem foghatunk abból, ha nem a Krisztus kegyelmére tekintünk. Ha magunkra tekintünk tehát, akkor az Isten szeretete a Krisztus kegyelmével kezdődik.
S mindezekhez hozzáteszi Pál apostol a Szentlélek közösségét. Miért is szükséges mindezek után a Szentlélek munkájára tekintenünk? Hiszen azt mondtuk, hogy Krisztus kegyelme utat nyitott a számunkra az Isten szeretetéhez, közösségéhez, ahhoz, hogy Isten gyermekeinek neveztessünk.
Szabad nekünk ma ünnepelni. Ünnepelni azt, hogy én ismerhetem személyesen azt a Mindenható Istent, aki Atya, aki teremtette a mennyet és a földet, s aki mind a mai napig, kormányozza, gondját viseli annak; aki az én mennyei Atyám, s a nagy világ sok-sok teremtménye között személyesen rám is gondja van. Aki Fiú, a világ megváltója, szabadítója, aki által én magam is mehetek az Isten elé; akinek a kegyelme által már nem halált jelent számomra az Isten jelenléte, hanem életet, méghozzá örök életet; aki Szentlélek, aki sokszor megfoghatatlan munkájával ott él bennem, és eszembe juttatja Jézus tanítását, és elvezet az igazság megismerésére, aki elvezet a bűneim felismerésére, s elvezet a kereszthez, hogy letehessem azokat, s megújul erővel, szabadon mehessek tovább.
Kedves TeSók! Legyen ünnep számotokra is ez a mai nap, s keressétek először az Isten országát és igazságát, s minden más, amit oly sokszor első helyre teszünk – az étel, a ruházat, a mindennapi gondokra való megoldás – ráadásul megadatik nektek. Ámen!
Szemere Judit
