8 dolog, amit a keresztyén házasságról eddig megtanultam

Néhány évvel ezelőtt készült egy brit felmérés, amely szerint a házaspárok többsége naponta kevesebb, mint 30 percet tölt azzal, hogy egymással beszélgessen. Néhány perc reggelinél, nap közben egy-két rövid üzenet telefonon, majd legközelebb munka után beszélnek valamivel hosszabban, és aztán eltelik az este a telefonok, laptopok és streaming szolgáltatók társaságában, szinte észrevétlenül. Pedig, ha valamit megtanultam az elmúlt 3 év és 10 hónap alatt, amióta én is házasságban élek, hogy mennyi minden múlik a kommunikáción. Hogy sokat, mindenről és jól beszélgessünk.

A most következő felsorolás egy remélhetőleg még sok éven át bővülő lista kezdete azokról a leckékről, amiket a házasságról tanultam. Ahogy látszik is, nagy részük a kommunikációval kapcsolatos tanulság.

Ha szeretnéd, kommentben folytasd a sort, és egészítsd ki saját tanácsaiddal! Nővéremnek, Zsófinak pedig köszönöm, hogy a lenti listához már ő is hozzájárult.

1. Imádkozzatok együtt

Mostanában beszéltünk a férjemmel arról, hogy miért fontos egyáltalán Istennek az imádkozás, amikor úgyis tudja minden gondolatunkat. Arra jutottunk, hogy nem is Istennek, hanem nekünk fontos ez. Amikor imádkozunk, főleg, amikor hangosan, akkor összeszedjük és helyre rendezzük a kusza gondolatainkat. Világossá tesszük a prioritásokat az életünkben, és számot vetünk arról, amink van. Végig gondoljuk, hogy mi az egész pontosan, amit bánunk, és mik azok a dolgok, amik foglalkoztatnak esetleg stresszelnek bennünket. Megfogalmazzuk, hogy mi a szívünk vágya. Én nagyon erősen hiszem, hogy Istent érdeklik a vágyaink, és a kimondott imádságaink. És talán még ennél is jobban: az együtt elmondott imádságaink. A Prédikátor könyvében olvassuk azt a sokat emlegetett, rövid mondatot, miszerint „a hármas fonál nem szakad el egyhamar”. A kettőtök kapcsolata akkor igazán erős, ha azt harmadikként a Szentlélek Isten tartja egyben. Ehhez viszont fontos a hármasban töltött idő.

2. Ne csak praktikus dolgokról beszélgessetek

Hanem mindenről, ami fontos nektek. És arról is, ami csak egyikőtöknek fontos, vagy ami egyáltalán nem fontos. Álmokról, vágyakról, tervekről, hülyeségekről, amik eszetekbe jutnak… Arról, ami bánt benneteket, és arról, ami örömet okoz.

3. Ismerjétek el, ha a másiknak van igaza

A viták sikeres feloldásához szerintem ez a legfontosabb: hogy mindketten képesek legyetek elismerni, ha a másiknak van igaza. Hogy meggyőzhetők legyetek, és ha olyan érvet hallotok, amire magatoktól nem gondoltatok, akkor hajlandóak legyetek azt mondani, hogy oké, ez igaz. És azt is, hogy bocs. Persze fél óra heves vita után baromi nehéz félretenni a büszkeségünket, és azt mondani, hogy rendben, tényleg neked van igazad. De annyira megéri! Ha én ilyen helyzetbe kerülök, mindig elképzelem, hogy ha most lenyelem a büszkeségem, akkor 10 másodperc múlva megölel a párom, megpuszilja a fejem búbját, és magunk mögött hagyhatjuk az egész vitát, amitől mindkettőnknek csak rossz kedve van. Ha pedig történetesen neked van igazad, és neked mondják, hogy bocs: fogadd el a bocsánatkérést.

4. Élvezzétek!

Mindkettőtök munkája, a gyerekek és egyéb bokros teendők mellett muszáj, hogy prioritássá tegyétek a közös szórakozást. Érezzétek jól magatokat együtt, szervezzetek magatoknak programokat és gyűjtsetek sok-sok vidám, közös emléket. És itt tényleg kulcsszó a szervezés: a rengeteg napi elfoglaltság mellett könnyen kimarad a szórakozás, hacsak nem teszitek tudatosan a fontos programok közé. A házasság élvezetéhez persze a szex is hozzátartozik. Még egy szociológiai felmérés-eredmény: az Y-generáció (vagyis a 80-90-es években születettek) sokkal kevésbé aktív szexuálisan, mint az előttünk lévő generációk – sokan ezért is az elektronikus kommunikációs eszközöket hibáztatják. Túl sokat vagyunk online és sokszor nem vagyunk elég intenzíven jelen fizikailag. Ez is olyasmi, amire oda tudunk figyelni, ha fontos nekünk.

5. Lépjetek túl a nemi sztereotípiákon!

A Biblia sok mindent tanít a keresztyén házasságokról, például arról, hogy a férfi felelőssége a családja lelki élete, és azt is írja, hogy a feleség tisztelje a férjét, a férj pedig szeresse a feleségét. Mindezzel én is egyetértek. Sőt, nekem az is fontos, hogy a férjem is tiszteljen engem, neki pedig az, hogy én pedig szeressem, és ne csak tiszteljem őt. (Megkérdeztem.) A sztereotípiákon túllépést úgy értem, hogy ha például mindketten főállásban dolgoztok, akkor nem a nő dolga a munkája mellett az összes házimunka elvégzése is, a főzéssel együtt. Ha a férj porszívózik, vagy mosogat, akkor nem „segít” a feleségének, hanem ő is kiveszi a részét a közös munkából, és ez – legalább is szerintünk – így van rendjén. Az apasággal járó feladatok is ide tartoznak. Az idősebb generációtól sajnos sokat hallhatjuk, hogy „bezzeg az ő idejükben” minden jobb volt, épp ezért nagyon élénken él az emlékeimben, ahogy az egyik idős rokon a családból, akinek egyébként szerető férje volt, látva sógoromat a gyerekeivel megjegyezte, hogy régen a férfiak nem voltak ilyen jó apák… Hála Istennek én is egyre kevesebbet hallok olyan fiatal apukákról, akik még sosem cseréltek pelenkát, és örülök, hogy erre tart a világ.

6. Biztassátok és támogassátok egymást mindenben

Összekötöttétek az életeteket, de ettől még vannak egyéni ambícióitok, törekvéseitek, álmaitok. Mondjuk egy kisebb vállalkozásba szeretnétek fogni. Vagy leadni néhány kilót. Egészségesebben étkezni. Továbbtanulni. Fejlődni egy újonnan talált hobbiban. Még ha téged egyáltalán nem is foglalkoztat a párod legújabb érdeklődése, számára nagyon fontos a támogatásod és a bátorításod.

7. Felejtsétek el a csenddel verést (silent treatment)

Az egyik legegyszerűbben bevethető, gyilkos konfliktus-kezelési forma a passzív-agresszív csenddel verés: amikor megsértődsz, és egyik pillanatról a másikra megszünteted a kommunikációt. Elkerülöd a másikat, átnézel rajta, és egymás mellett léteztek duzzogva, mindketten arra várva, hogy a másik bocsánatot kérjen. Nemrég arról beszélgettünk a férjemmel, hogy mi volt a leghosszabb idő, amit ebben az állapotban töltöttünk: volt egy olyan alkalom, hogy majdnem két napig csak tőmondatokkal kommunikáltunk. Már egyikünk sem emlékszik, hogy miért. Arra viszont jó volt ez a maratoni duzzogás, hogy azóta kínosan kerüljük a feloldatlan feszültséget. Sokan élnek az efézusi levél útmutatása szerint: „a Nap ne menjen le a ti haragotokkal”. Én úgy tapasztalom, hogy a legjobb, ha azonnal szóvá teszem, ha valami bánt, és elmondom, hogy „rosszul esett, hogy az előbb azt mondtad, hogy…”. Ha megfogalmazom, hogy pontosan mi bánt, akkor legalább a félreértéseket el tudjuk kerülni.

8. Fogadjátok el a másikat hibáival együtt

Nem fogsz tudni tökéletes házastársat faragni a párodból, ahogy te sem vagy hiba nélküli. A másik folyamatos kritizálása pedig nagyon káros hatással lehet a kapcsolatotokra és a másik önértékelésére, még akkor is, ha te csak a változásban szeretnéd segíteni. Legyen előttünk a római levél tanácsa ez ügyben: „Fogadjátok el egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott benneteket, és szolgálja ez is Isten dicsőségét!”

Molnár-Kovács Dorottya