#DarkestDay?!

Az elmúlt hetekben sokszor találkoztam a Facebookon feketére váltott profilképekkel, vagy egyszerűen a #DarkestDay vagy a #notinmyname hashtaggel ellátott bejegyzésekkel, melyek az Észak-Írországban megváltozott abortusztörvényről szóltak. Bár inkább mondanám, hogy szólni véltek… Nagyon sok keresztyén ismerősöm, mélyen hívő testvérem, gondolkodó emberek osztogatták meg általában ugyanazt a bejegyzést, majd ehhez csatlakoztak az elítélő, megrendült, felháborodott hozzászólások, azonban az említett legtöbbet megosztott magyar nyelvű szöveg hamis információkat közöl.

Nézzünk meg néhány tényt érintőlegesen az észak-írországi abortuszhelyzetről! Amin a legtöbben felháborodtak, az a „korlátok nélküli abortusz lehetősége a várandósság 28. hetéig (7.hónap)”, a nemi alapú abortuszok, a fájdalomcsillapítás nélküli abortusz, illetve az, hogy a tizenöt év alatti lányok a szülők tudta és beleegyezése nélkül mehetnek abortuszra. S még sorolhatnánk. Mind olyan megállapítás, amely felháborította a magyar közvéleményt, és mind olyan, amely nincs az emlegetett törvényben…

Észak-Írországban eddig az abortusz csak akkor volt megengedett, ha az anya élete veszélyben volt, vagy a terhesség kihordása az anya mentális vagy fizikai egészségét súlyosan károsította. Tiltott volt tehát a terhességmegszakítás vérfertőzés vagy nemi erőszak miatt, vagy ha a magzatnak az élettel összeegyeztethetetlen rendellenessége volt. Az ilyen helyzetbe került nők a börtönt kockáztatták, ha mégis a terhességmegszakítás mellett döntöttek. Az orvosok, egészségügyi dolgozók információt sem adhattak ezen nőknek az abortusz lehetőségéről, hiszen akkor ők is bűnvádi eljárás alá eshettek. Ezek a nők teljesen egyedül maradtak a maguk igen nehéz emberi helyzetében, tragédiájukban.

S teszem hozzá Ukrajnában, ha az anya életkora meghaladja a 45. évet, az abortusz minden további indok nélkül 22. hétig elvégezhető. Magyarországon a terhesség időkorlát nélkül megszakítható, ha magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll fenn. Ezek a szabályozások sokkal megengedőbbek. Valóban az észak-ír törvény bevezetése a legsötétebb nap a számunkra? Nálunk jobb a helyzet?

Ne értsetek félre, nem támogatom az abortuszt. Hiszem, hogy minden élet Istentől származik, s egyedül Ő az élet Ura. Hiszem, hogy az élet Isten ajándéka, mely a fogantatással kezdődik. Hiszem, hogy az élethez és az emberi méltósághoz való jog már az anyaméhben megilleti a gyermeket. Szomorú vagyok, hogy oly sok gyermek nem születhet meg a művi abortuszok miatt.

Azonban látom mindezek mögött az embert is, a tragédiát, a fájdalmat. Tudom, mit élhet át egy anya terhességmegszakítás előtt. Tudom, mert én is átéltem.

Három éve kiderült, hogy gyermeket várok, nagy volt az öröm az egész családban. A felhőtlen boldogság azonban nem tartott sokáig. A 12. héten kötelező ultrahang, az orvos arca borússá válik, majd közli a diagnózist: agysérv. S rögtön mondta is, hol ajánlja, hogy elvégezzék a terhességmegszakítást. Hallani sem akartunk róla. Másik orvos, megerősítik a diagnózist, továbbküld. Van remény, hiszen már vannak orvosi eljárások, lehet műteni a születés után, csak a megfelelő kórházba kell vinni. Újabb orvos, újabb diagnózis, még súlyosabb: teljes koponyahiány. Érdeklődünk, hogy mit lehet tenni, hiszen mi akarjuk ezt a gyermeket, hiszen már él, szeretjük, várjuk. S a mondat, ami szerintem egész életemre belém égett: „Értsék meg, ennek a gyermeknek csak arca van”. S valóban az arcát látni is a képen, de nincs koponya, nincs tovább. Ez a gyermek nem képes a méhen kívüli életre, valószínűleg már a méhen belül meghal, de ha meg is születne, maximum néhány órán át tudják életben tartani. Ezt be kell fejezni – mondta minden orvos, de a döntést mégis nekünk, szülőknek kellett meghozni, kimondani az utolsó szót. Nekünk kellett kórházba menni, felkészülni arra, hogy ezt a gyermeket el fogják venni.

Hozzám kegyelmes volt az Isten, mert az utolsó vizsgálaton a műtét előtt azt mondta az orvos, hogy már nincs szívhang. Így én azzal a tudattal léphettem be a műtőbe, hogy az én gyermekem, aki ajándék az Istentől, már teremtő Uránál van, nem kell átélnie a műtétet, nem fog neki fájni, nem kell menekülnie. Kegyelmes volt hozzám az Isten, mert olyan társam van, aki kitartott mellettem, együtt élte át velem a tragédiát és megértett, míg sok nőt hasonló helyzetben elhagynak. Kegyelmes volt hozzám az Isten, mert sokan támogattak, megértettek, vagy igyekeztek megérteni. Mégis sokszor egyedül éreztem magam, és sok nőnek még ennyi támogatás sem adatik meg. Egyedül vannak, vagy leintik őket, hogy nem olyan komoly dolog ez, vagy a másik oldalról bűnösnek, gyermekgyilkosnak címkézik őket. Hozzám kegyelmes volt az Isten, mert megadta, hogy újra gyermeket várjak, hogy legyen egy egészséges, gyönyörű kislányom, aki már elmúlt másfél éves, és hogy újra gyermeket várhassak.

Kedves Keresztyén Testvérem, hadd kérjelek meg, hogy ne terjessz álhíreket! Úgy gondolom, hogy a keresztyén ember a 21. században nem teheti meg, hogy tájékozatlanul oszt meg bármit a világhálón, és úgy alkot véleményt. Ezzel a keresztyénséget is hiteltelenné tesszük, s tájékozatlannak, középkorinak, maradinak bélyegeztetjük, ami nem tud gondolkodni, csak kész válaszokkal előállni. Keresztyén Testvérem, kérlek ne ítélj hirtelen, s ne nevezz könnyelműen gyermekgyilkosnak mindenkit, akinek terhességmegszakítása volt, mert ezáltal gyermeküket gyászoló anyákat is megbélyegzel! Nagyon boldog lennék, ha egyáltalán nem lenne ilyen eljárás, s nem lenne rá szükség. De az emberi bűnnel megromlott az egész emberi természet és a világ is körülötte. A bűnnek következménye van, a bűn zsoldja halál. De erre is csak a Krisztus váltsága a megoldás, csak a kegyelem és nem az emberi ítélet. Imádkozzunk a gyermeket várókért, imádkozzunk azokért, akik elvesztették gyermeküket akár a születés előtt, akár utána!

Szemere Judit