Néhány számomra fontos gondolatot szeretnék megosztani veletek a fiúság fogalmáról és a Krisztus-központú bibliaértelmezésről. Ehhez ajánlom Dr. Bryan Chapell Krisztus-központú igemagyarázat című könyvét, ami egy rövid, de tömör írás arról, hogy mi Jézus szerepe a Bibliában, és ezt hogyan fedezhetjük fel az egyes szakaszokban.
A könyvben részletes leírás található arról, hogy milyen hibákat követhetünk el az igeértelmezés, igehirdetés során, és a szerző megpróbál segíteni ezek elkerülésében. Bryan Chapell már öt éve volt lelkész, mikor szembesült saját hibájával: a gyülekezete sokat tudó volt, de szeretetben szegény. Nem értette, hogy miért nem látható a gyülekezetén Krisztus. Ekkor kezdte keresni a megoldást.
Először azt tisztázza, hogy mi is az a bukott természet, ami a bűneset óta jellemez minket, ugyanis azóta bukott, reménytelen állapotban vagyunk. Romlott a kapcsolatunk Istennel, és nem tudunk eleget tenni a törvényének és értékrendjének. Ezért kegyelemre van szükségünk.
Sokszor arra helyezzük a hangsúlyt, hogy milyeneknek kellene lennünk, mit kellene tennünk ahhoz, hogy Isten elfogadjon minket. Ezt a könyvben „halálos LEGYEK-ként” említi. Például, mikor azt mondjuk, hogy ahhoz, hogy elnyerjük Isten tetszését, LEGYÜNK olyanok, mint Dávid – aki mellesleg közel sem volt tökéletes. Ilyenkor elfelejtjük, hogy a Bibliában nem az emberek hajtották végre a nagy tetteket, hanem Isten végezte el rajtuk keresztül. Az ember alaptermészete ahhoz ragaszkodik, hogy a kegyelem nincs ingyen, kell érte tenni valamit, és ezért elkezdünk kereskedni Istennel. Nehéz elfogadni a kegyelmet, mert akkor szembesülnünk kell a teljes romlottságunkkal, és azzal, hogy semmivel sem tudjuk jóvátenni bűneinket. Nem felelünk meg Isten értékrendjének, még egy kicsit sem. Az egyik tanárom gyakran emlegette: „A megtérés a legegyszerűbb dolog: csak el kell fogadnunk a kegyelmet. A megtérés a legnehezebb dolog: csak el kell fogadnunk a kegyelmet.”.
Viszont, ha ezt felismerjük, megvalljuk és elfogadjuk Krisztus áldozatát, akkor az Ő teljes és tökéletes igazsága a miénk lesz, helyreáll a kapcsolatunk Istennel. Fiaivá leszünk (Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Gal 3,26), Krisztusnak örököstársai (Róm 8,14-21). Ezen a kapcsolaton nem változtat semmi, az sem, hogy én mit teszek. A kapcsolat minőségét befolyásolhatom, de a jellege ugyanaz marad. Isten nem bünteti fiait (Róm 8,1), csak szeretettel fenyíti, formálja őket (Zsid 12: 6-10). Ez a fiúság, ami a kegyelem által érhető el. Ez a szerző fő üzenete, és azt mutatja meg, hogyan lehet ezt felismerni az igében. Ugyanis a Biblia a megváltásról szól, Isten munkájáról, amit értünk tett. Ebbe a nagy cselekménybe épül be az összes kisebb jelenet. Ahhoz, hogy megértsük egy adott szakasz üzenetét, azt az egész fényében kell vizsgálnunk, azt kell néznünk, hogyan illeszkedik bele Isten megváltó tervébe.
Nem minden igevers szól közvetlenül a megváltásról. Ilyenkor két kérdést kell feltennünk. Mit mond Isten magáról, aki a megváltást adja, milyen tulajdonsága jelenik meg? Másrészt mit mond az emberről, akinek megváltásra van szüksége? Ha így közelítjük meg az igét, akkor az Krisztus-központúvá válik.
A törvény engedelmességre int. Mikor szembesülünk a hibáinkkal, szeretnénk megszabadulni a bűntudattól. És bár adja magát, de mégsem jó, ha egyből az engedelmességgel kezdjük. Kegyelem nélkül csak törvényeskedés lesz belőle. Ellenben a bűntudat elvezethet Krisztushoz, aki eltörli azt a kereszt által. Miután megértjük, hogy mit tett értünk, megszületik bennünk a hála, ami eredményezi a viselkedésünk megváltozását.
Azért vagyunk szentek, hogy Isten elfogadjon, vagy azért, mert Ő már elfogadott bennünket?
Hajlamos vagyok a törvényeskedésre, de arra is, hogy azzal nyugtassam magam, hogy Isten úgyis megbocsát. Egyik sem jó hozzáállás. A helyes út nem a kettő között van, hanem Krisztusnál.
Kun Tibor
(Ezekkel a fogalmakkal egy budapesti Bibliaiskolában(http://fiusagakademia.hu/) találkoztam, és segítettek jobban megérteni Isten kegyelmét.)
