Bár szívesen írok és nyitok adventi naptárat, örömmel választok ajándékot és kitartóan faragom talpba, illetve díszítem fel a fenyőfát, nem tartom magam túlságosan karácsonyváró embernek. Számomra ezért az advent egyszerre szól a levetkőztetésről és a felöltöztetésről. Szeretem ebben az ünnepkörben levetkőztetni az Istenről alkotott, esetleg Istentől kapott gondolataimat, hogy lényegükre, mélyükre nézzek, és a lehető legegyszerűbb formájukban ragadjam meg őket. Végiggondolom, kicsoda számomra Isten ebben az adventben, mennyi mindenért és mindenkiért lehetek hálás neki. Aztán, mikor a dolgok mélyére érve csodálom és imádom az Urat az Ő csodáinak egyszerűségéért, elkezdem felöltöztetni életem csonka, elszáradt ágait reménységgel, hűséggel, kitartással, ünnepléssel, hogy megújulva dicsérhessem az értem emberré lett Istent.
Ha a lehető legegyszerűbben és legrövidebben akarom megfogalmazni, kinek ismertem meg Istent, azt mondanám róla: Isten az, aki ad. Ad először is önmagából, kijelenti saját magát, ezért ismerhetjük egyáltalán meg. Ezt a kijelentést leíratta, lefordíttatta, olvashatjuk és ennek alapján bízhatunk benne. Aztán ad a folyamatos hiányban szenvedő embernek. Nevezhetném ezért Őt az Első Ajándékozónak is, hiszen a Biblia a teremtéstől kezdve a világ újjáteremtéséig így mutatja be azt, hogyan munkálkodik a világban.
Ebben az évben ezért összpontosítsunk arra, hogy miket is ad Isten nekünk, illetve hogyan élhetjük meg, adhatjuk tovább az ajándékait az életünkben. Eközben levethetjük ünnepi fáradtságunkat, túlterheltségünket, zsúfolt életrendünket, és felöltözhetjük az ünnepvárás és hálaadás lelkületét. Az idei adventben minden nap olyan bibliai szakaszokat veszünk majd elő, amik arról beszélnek, hogyan ad Isten: a) ételt és életet, b) rendet, c) jó dolgokat (amik az én szeretetnyelvemen közvetítik az Ő szeretetét), d) bölcsességet és tehetséget, illetve e) új identitást nekünk. Vasárnaponként pedig egy kicsit hosszabb időre megállva, elcsendesedve egy imádság vagy adventi történet erejéig csatlakozhattok a mi készülődésünkhöz.
Adventkor minden hétnek megvan a maga ritmusa, ami egyre feszültebb és gyorsabb, ahogy közeledünk a magnum mysteriumhoz, a legnagyobb titokhoz a világegyetemben: Isten emberré lett értünk. A ritmus éneklés, zenélés közben is biztonságot ad – előrelátható, mi történik a következő pillanatban és együtt haladhatunk végig az énekszövegen. Vegyük fel a ritmust – ünnepeljük azt az Istent, aki ad: önmagából ad. S a ritmus felvétele, az ajándékok listázása közben levetkőzhetjük mindazt, ami elavult és elromlott az életünkben, helyette felöltözhetjük és továbbadhatjuk azt, amit Isten ad nekünk és általunk másoknak.
Túlzsúfolt az életed és a ruhásszekrényed? Fejedre nőnek a tárgyaid? Tanulj meg levetkőzni és adni! Hiányzik a szeretet, megértés és közösség az életedből? Fogadd el Isten ajándékait, amikben önmagát közli veled! Szívből remélem, hogy idei adventi naptárunk által Isten vezethet téged egy teljesebb, boldogabb élet felé: készülj az ünnepre és készíts helyet a szívedben Isten ajándékai számára!
Laskoti Zoltán
