„Örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének.” (5Móz 26,11)
Tervezünk. Akarunk. Agyalunk. Megyünk. Törünk előre. Számolunk. Az is kellene. Még ez is. Arra nagy szükség van, ha nem lesz meg, az egész nem is ér semmit…
Meg különben is, ilyen az élet, ha nem pörög minden apró részecske bennünk a terveink körül, akkor semmink sem lesz, semmit sem érünk el.
Semmink. Semmit.
Mert most is épp a nagy semmi kellős közepén ücsörgünk.
…
Te tényleg nem látod, hogy mid van? Hogy mit értetek el eddig közösen az Úrral?
Kilégzés.
De. Végül is ja.
Mikor örvendeztél utoljára annak a jónak, amit Istenedtől kaptál?
Csend.
Mit lehet erre felelni? Az ember nem dőlhet csak úgy hátra szemlélni, hogy milyen jó dolgai is vannak, mivel áldotta meg az Úr. Az élet nem erről szól…
De miért is nem?
Sóhaj.
Állj meg! Csak egy kicsit. Nézz arra, amid van. Amit kaptál. Mert kaptad. Csak úgy. Ingyen szeretetből.
Látod?
Akkor még ne menj tovább – most örülj kicsit ennek! Mert Isten is azt akarja, hogy néha tekints vissza és lásd, hogy Ő mennyi mindent adott és ad neked. Hogy Ő a kezedet fogva vezet előre. Szeretné, hogy értsd, mennyire összetett az egész életed, és mennyi apró részlet van benne, ami csak úgy előre vitt. Szeretné, ha nem görcsölnél folyton, hanem kicsit örülnél is. Ha tudnád, hogy Ő néha láthatóan, néha pedig láthatatlanul bizony gondoskodik rólad és a szeretteidről.
Szóval mielőtt továbbszaladnál, örülj kicsit! Örvendezz az Úrnak és annak, amivel megajándékozott!
Papp Adrien
