Szilveszterhez közeledve sorra néztem néhány interneten fellelhető évtervezőt. Nem vagyok az a fajta, aki órákat tölt el azzal, hogy számot vessen a múlttal, majd előre megtervezze a következő évet. Átlapozni viszont nagyon szeretem ezeket a tervezőket, mert mindig megtalálom bennük azokat a kérdéseket, amik segítenek belőni az útirányokat. Érdemes néha megállni, végiggondolni, hogy mi működött eddig, és mi az, ami sántít, ami újratervezésre szorul. Különválasztani azokat a körülményeket, amikre nincsen befolyásunk, és azokat, amiket kisebb-nagyobb harcok árán meg lehetne változtatni. Elhatározni, hogy a következő időszakban mire teszünk nagyobb hangsúlyt. Mert hát: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” (Seneca)
Mi legyen a fő csapásirány 2020-ban?
Nem mondom, hogy ez lett életem legégetőbb kérdése, de szilveszter lévén újra és újra elém került a téma. És akkor jött egy mellbevágó kérdés. „Hova tűnt a világból az öröm? Én a háború után születtem, szinte semmink nem volt, mégsem volt olyan üresség, boldogtalanság az emberek arcán, mint most” – mondta egy kedves ismerősöm 2019 utolsó reggelén.
Valóban, hova tűnt az öröm? Ha kilépek az utcára, csupa gondolataiba merült, fásult tekintetű ember jön szembe velem. Belépek a templomba, szól a dicséret, szól az Ige, de látni örömöt az emberek arcán?
Hova tűnik el az öröm a szolgálatokból, a házasságokból, a munkahelyi feladatokból, a baráti beszélgetésekből, az álmokból?
És ha már nincs meg, nem kellene utána menni, megkeresni, felkutatni?
Vagy ha még van egy szikrányi, nem kellene drága kincsként őrizni, felszítani, táplálni?
Az én választott szavam a 2020-as évre tehát az öröm lett. Nem azért, mert hiányzik az életemből, hanem mert látom, mennyire tünékeny. Örvendező, mosolygó embereket akarok magam körül látni. Örömöt akarok szerezni másoknak, és megkeresni, elfogadni az örömöt a saját életemben, a legapróbb jó érzést ugyanúgy, mint a könnyfakasztó, túláradó boldogságot. Nem azért, mert megérdemlem, hanem mert erre lettünk teremtve. Azért vagyunk itt a földön, hogy megismerjük Istent, hogy szeressük, és Vele örökké tartó boldogságban éljünk. Ma, ezen a héten, ebben a hónapban, ebben az évben, az egész életünkben és az örökkévalóságban.
Ha úgy érzed, te is érintett vagy a témában, csatlakozz hozzám! Keressük meg az örömöt az életünkben. Ne sajnálnáljuk az időt végignézni a napjainkat, és megkeresni azokat a hézagokat, amiken át kifolyik az életerő, a lelkesedés. Végigböngészni az evangéliumokat, vagy akár az ószövetségi könyveket, és összegyűjteni, hogy miben van öröme a Teremtőnek és a Megváltónak. Reggelről reggelre elkérni a napi örömöket, aztán rögzíteni őket egy beszélgetésben vagy egy hálanaptárban. Keresni, hogy hogyan lehetünk hegyen épült város, lámpatartóban tett lámpás, ízesítő só.
Hadd legyen örömtől ragyogó szemünk, hálával csordultig telt szívünk, élményekkel gazdag életünk – valóban boldog évünk!
Olasz Tímea
