„Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.” (Lukács 2,43)
A történet szerint Jézust elvitték a szülei magukkal Jeruzsálembe, a templomba. 12 éves volt ekkor. Hazafelé menet azonban Jézus nem jött velük, ott maradt valahol a városban. Mivel a szülei nagyobb társasággal együtt utaztak, így egy ideig nem vették észre fiuk eltűnését. Úgy gondolták, hogy ott van valahol a csapatban, és a többi gyerekkel játszik. Csak este vették észre a hiányt, és azonnal a keresésére indultak.
Kedves olvasó, előfordult-e már veled, hogy valahol otthagytad Jézust? Sajnos, velem gyakran előfordul. Reggelente szoktunk találkozni, mielőtt elkezdődik a nap és még alszik a család. Csendben beszélek Vele, és keresem az Ő akaratát. Vele indulok el. Aztán jön a szokásos rohanás: a gyerekeket készíteni kell az iskolába, jön a munka, a problémák, és ha megkérdezné valaki délben, hogy mi is volt ma reggel az igében, bizony erősen gondolkodnom kéne. Valahol a nagy forgatagban elhagytam Jézust. Vele indultam, aztán valahol eltértem Tőle, vagy előre rohantam… Nem követem már Őt, hiszen azt sem tudom, hol van. Persze, másnap reggel majd újra találkozunk.
Sajnos az is előfordul, hogy valaki sokkal hosszabb időre veszíti el Jézust. Gyermekként még megvan. Az ember hisz Benne és beszél Vele. Talán még kiskamaszként is ott van mellette. Aztán egyszer csak elmarad. Jönnek az élet nagy döntései, és valamelyik fordulónál elmarad Jézus. Az ember arra indul, amerre Ő nem jön – nem jöhet. És az ember megy tovább a saját útján, s talán legközelebb akkor találkozik össze a két út, ha valaki évente egy-két alkalommal elmegy a templomba, leemeli a Bibliát a polcról, vagy nagy bajban rájön, hogy Jézuson kívül nincs más, akitől segítséget kérjen.
Jézus elmarad. Mit lehet ilyenkor tenni?
Jézus szülei visszafordulnak, hogy megkeressék a gyereküket. Sajnos sokszor még azt sem látjuk be, hogy hátrahagytuk valahol Jézust. Úgy igyekszünk továbbmenni, tenni a dolgunkat, mintha nem lenne semmi baj. Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne.
Emlékszem, mikor egy vidámparkban a mi kislányunk veszett el kb. 20 percre. Fent volt a mászókán és szólt, hogy pisilnie kell, én a mászóka egyik kijáratánál vártam, ő meg a másik oldalon jött le. Nem láttuk egymást. Ő sírt, és a park egyik dolgozója, látva a magányos síró gyereket, elvitte magával. Én egy perc múlva jöttem keresni, de már nem volt sehol. Két perc múlva a feleségem is jött és kérdezte, hogy hol a gyerek? Próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne, és azt mondtam, hogy itt van valahol, csak épp most nem találom – de nem győztem meg…
Nem segít, ha úgy teszek, mintha minden rendben lenne. El kell kezdenünk keresni Jézust.
Visszamenni oda, ahol még megvolt. Jó ötlet. Bármilyen apróság (kulcs, pénztárca, szemüveg) tűnik el, hamar előkerül, ha végiggondolom, mikor volt utoljára nálam és hol voltam akkor. Mi volt az a pont az életedben, ahol utoljára még érezted Isten közelségét, ahol szólt hozzád, ahol Tőle kapott béke áradt szét az életedben? Ide kell visszatérni!
Jézus keresése visszafordulást is jelent. Jézus szülei hátrahagyják a hazafelé tartó társaságot, megfordulnak és elindulnak az ellenkező irányba, vissza Jeruzsálembe. De sokan nem hajlandók erre. Hátrahagyni a társaságot, ahol jól érzem magamat. Visszafordulni az úton, ahol már elértem valamit. Azt mondani, hogy rossz irányba mentem és elindulni másfelé. Szembe a tömeggel, akár egyedül is. Aki rá akar lelni Jézusra, annak vállalnia kell ezt is. Lesznek kapcsolatok, amelyek emiatt meg fognak lazulni, vagy akár teljesen megszakadnak. Lesznek célok és irányok, amiket fel kell adni. A kérdés: vállalom-e?
Jézus szülei három napig keresik a fiukat. Bejárják az egész várost. El tudom képzelni, ahogy kétségbeesve rohangálnak a piacon, a szállásukon és mindenütt, hogy rátaláljanak. Hol keresem a boldogságot, örömöt, békét? Mindenkinek van rá receptje. Futunk utána, de hiába. Istennel együtt lenne a miénk a boldogság is, a béke is, a megelégedettség is, de oly sokszor nem találjuk meg, amit keresünk, mert nem jó helyen keressük…
Végül Jézusra a templomban találnak rá, ahogyan a törvény tudóival beszélget. Istent ott lehet megtalálni, ahol Ő szól. A bibliaolvasás csendjében, egy hívő közösségben, egy jó baráttal folytatott lelki beszélgetésben. Vele együtt miénk lesz a béke, az öröm és minden más is. „Aki saját fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32)
Mikor Jézust megtalálják a szülei, hazaviszik. Jézus szívesen maradna még a templomban, de mint gyerek engedelmeskedik a szüleinek, és megy velük azon az úton, amelyen ők mennek. De Jézus azóta felnőtt, nem gyerek többé. Sőt, Ő a világ ura. Nem irányítható. Ha azt akarjuk, hogy velünk legyen, akkor nem hurcolhatjuk magunkkal a mi útjainkra, hanem nekünk kell Vele járni. Ő megy elől. Ő vezet. És amikor Ő indul, mennünk kell nekünk is, ha megáll, mi is egy helyben kell maradjunk.
Kedves olvasó! Ha Jézus nincs az életünkben, mert elhagytuk valahol, akkor nem Ő van elveszve, hanem mi. Keressük meg, hogy hol tévesztettük szem elől, és térjünk vissza Hozzá, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy vissza kell fordulni a saját útjainkról. És ha megtaláltuk Őt, ragaszkodjunk hozzá jobban!
Kacsó Géza
