Ha egy bizonyságtételben azt a szót halljuk, hogy istenélmény, kicsit jobban figyelünk, hiszen azt gondoljuk, itt valami különleges, figyelemre méltó dolog következik. Valami, ami velünk nem történhet meg, mert az Örökkévaló talán csak egyetlen embernek mutatta meg így magát. Aztán sokszor talán csalódunk is, mikor eltűrt szenvedésekről, gyógyulás elmaradásáról, egyszerű, mindennapi történésekről hallunk. Eközben a szenzációéhségünk egyre nagyobb, és megkérdezzük magunktól: ennyi az egész? Így mutatja meg hatalmát, jelenlétét, szeretetét az Isten? Mai bizonyságtételünk Margitics János története, aki hozzánk hasonlóan nagy várakozásokkal állt Isten elé, aztán megtapasztalta, hogy az Úr megjelenése sokszor másként látszik, mint azt mi szeretnénk vagy elképzeltük.
„Gyakran éreztem vágyat arra, hogy legyen valamiféle olyan Istentől jövő megtapasztalásom, mint a Biblia kiemelkedő alakjainak: Jákóbnak, Mózesnek, Illésnek és a többieknek. Mikor róluk és az ő dolgaikról olvastam hevült a szívem, hogy milyen jó lenne egy efféle élmény. Sokáig úgy gondoltam, hogy egy igazi isteni tapasztalás csak olyan lehet, mint az előbb említett példák egyike. Aztán teltek múltak az évek, és jöttek a nagyon nehéz idők is. Ezekben a nehéz időkben megtapasztaltam azt, hogy Isten a hétköznapi dolgokban is meg tudja szólítani az életem. Emlékszem, egyszer volt egy időszakom, mikor nagyon izgultam a vizsgák és tanulmányi dolgok miatt, és ez kihatással volt az alvásomra is. Jó pár nehéz este után, egy hétköznapi áhítatban, Isten annyira megnyugtatott, hogy sikerült jól aludnom. Nagy dolog? Annak nem, aki tud aludni, nekem ez ott és akkor mindennél jobban esett. Isten azóta is mellém ül, meghallgat, sőt még meg is szokott várni, ha lemaradok. Sokat jelent, hogy a hétköznapokban velem van.”
Egy átaludt éjszaka elég ahhoz, hogy te is elmondhasd: Isten mellettem volt. Megnyugtatott, feltöltött. Mostanában mik voltak azok az egészen jelentéktelennek tűnő, hétköznapi dolgok, amik által téged is boldogabbá tett, hozzád is szólt az Úr? Beszéltél már ezekről valakinek?
Laskoti Zoltán