„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (Jn 14,27)
A békességről írunk egy olyan helyzet kellős közepén, ami több millió ember napjainak a forgatókönyvét írta és írja át. Felrúgta minden tervünket és kimozdított a kényelmes napi rutinokból. A jelenleg kialakult helyzet nem csupán az otthonmaradás és a kézfertőtlenítés fontosságáról szól. Inkább arról, hogy hogyan őrizzük meg nyugalmunkat, miközben minden egyes inger, amit a környezetünkből, a tévéből vagy épp a facebookról ér minket, a félelmet fokozza bennünk. Ez az időszak arra fog megtanítani, hogy hogyan találjuk meg a békességet, még akkor is, mikor nem látjuk előre a következő hetek kimenetelét. Harsányi István bizonyságtétele talán útmutatást adhat ezekre a kérdésekre:
,,Gyakran azt feltételezzük, hogy csak akkor lesz békességünk, ha a helyzetünk rendeződik. Rá kell viszont jönnünk, hogy az igazi belső békesség nem a külső körülmények változásától kell, hogy függjön. Persze ez nagyon sok esetben így történik: jön egy nehézség, egy próba és elillan a békesség az életünkből. A békesség eltűnése magában is rossz dolog, de ezzel együtt jár az is, hogy nélküle nem tudjuk tisztán látni Isten akaratát. Az igazi békesség több, mint szimpla nyugalmi állapot. Az hogy mi fog történni egy adott helyzetben, mindig a lelkünk legmélyén születik meg. Ha engedjük, hogy a mi lelkünket Isten Lelke vezérelje, összeforrjon a lelkünk Vele, képesek leszünk másképp látni a bennünket körülvevő megpróbáltatásokat.
Életemben többször is megtapasztalhattam Isten kegyelméből, hogy milyen egy fergeteges vihar kellős közepén békességgel rábízni Istenre a hajóm irányítását , miután a kormányt átadtam Neki.Volt, hogy igéjével vezetett egyenesen és félreérthetetlenül, volt olyan is, hogy belső sugallatként jött útmutatása egy korábban hallott igehirdetés részletéből, vagy épp valakin keresztül tudatta a véleményét velem. Felmerülhet a kérdés,hogy honnan tudtam, vagy honnan lehet tudni, hogy Isten adta az útmutatást? Én azt tapasztaltam, hogy ha Ő szól hozzám, békesség tölt el, megnyugszom, nem vagyok ingerült. Nincs bennem düh, nem elégtételre vágyik a szívem és nem megbántani akarok a nehézségeim miatt másokat. Egyszerűen csak figyelek egy csendes, békés hangra, ami kivezet a viharból. Ez nem azt jelenti, hogy nem esek el, és nem vétek hibát, hanem azt, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy egy békességgel és szeretettel eltöltő szelíd hangot figyelve haladjak előre. Mert mindannyian érezzük, amikor Ő szól hozzánk, bármilyen formában is tegye azt.
Jelenleg is egy viharban vagyok, még csak nem is látom, hogy meddig tart, de nyugalom tölt el, hisz tudom, életem és helyzetem a lehető legjobb helyen van Isten kezében. Bármi is történjék, tudom, az lesz a legjobb nekem, még akkor is,ha most a hajómat recsegtetik, ropogtatják a hullámok és a szelek.”
Böszörményi-Bálint Eszter
