Közel s távol nem találnék most olyan embert, aki azt mondaná, hogy ezek életének legszebb napjai. Nagyot fordult a világ pár hét alatt, sarkalatosan megváltozott az élet, tervek, forgatókönyvek sora dőlt dugába, ott tartunk most, ahol soha nem akartunk, és messze nincs még fény az alagút végén.
Hogy is kezdtük ezt a böjti sorozatot? Bármi történt is velem, itt vagyok a legjobb helyen.
Tudom, hogy ez a mondat nagyon meredeken hangzik most, jelen körülmények között, mégis meg vagyok győződve arról, hogy Isten valami csodásat munkál épp. Most még csak a szorítást érezzük, a korlátozásokat, a veszteségeket. De nincs még vége a történetnek.
Amikor Fodor Brigi Amerikából indult haza 2017 nyarán, azt hitte, egy nehézségekkel, ugyanakkor király történetekkel teli nagy kaland van a háta mögött. Egyetlen dolgot hiányolt csak: jó lett volna még egy napot New Yorkban tölteni.
És Isten is úgy gondolta, hogy nem teljes még a történet:
„A hazautazás napján, amikor a repülőtérre mentem, valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság volt bennem a repülőúttal kapcsolatban. Pedig, ahogy a terminálban várakoztam, a mellettem ülő nő is azt mondta, hogy minden rendben lesz. A legnagyobb repülővel készültem hazamenni. Ahogy a sorban álltunk a beszálláshoz készülődve, egyszer csak bemondták, hogy a járatot törölték. Ott voltam egyedül (az ismerőseim egy másik államban laktak), alig maradt egy kis pénzem, a bőröndöm már feladtam, a telefonomon nem működött semmi, csak a wifi, az meg persze elég rossz volt ott. Szóval elég elveszettnek éreztem magam.
Amikor próbáltam kideríteni, mi is történik és ez hogyan lesz megoldva, valaki megkopogtatta a hátamat és magyarul kezdett hozzám beszélni. Két fiatal volt az, akik elmondták, hogy ők már két napja próbálnak hazajutni ezzel a járattal sikertelenül, de a jó hír, hogy biztosítanak nekünk szállást és ételt. Összeszedtük hát a bőröndjeinket és elmentünk a hotelbe, ahol nagyon finom svédasztalos vacsorát kaptunk. Ingyen használhattuk a konditermet, a szobám egy franciaágyas gyönyörű szoba volt. Amikor felhívtuk a légitársaságot, hogy mikor mehetünk haza, azt mondták bármit választhatok opciónak. Én úgy döntöttem, jó lesz ugyanaz a járat a következő napon. Az új ismerőseim egy része másik járatra kapott helyet, és én rádöbbentem, hogy mit is választottam. Eddig nyugtalan voltam a gép miatt, és most – hogy kiderült, már kétszer is törölték a járatot – fogom magam és ugyanarra kérek helyet…
Este, amikor aludni mentünk a szobámban az éjjeliszekrényben találtam egy Bibliát. Nagyon szép volt, egyből ki is nyitottam. A Zsoltárok könyvénél nyílt ki. Eszembe jutott, hogy pár nappal korábban Marylandben láttam egy férfit kijönni a supermarketből, akinek pólóján nagy betűkkel az állt, hogy „PSALMS 23”. Akkor még nem tudtam, hogy mit jelent ez, de elgondolkoztam, hogy vajon milyen igevers lehet rajta, ha egyáltalán az. A telefonom – mint már említettem – nem működött túl jól, ezért akkor csak felírtam a jegyzetekbe, amit láttam. Mivel most a Biblia épp itt nyílt ki, gyorsan megkerestem azt a részt. Nagyon megnyugtatott Isten szava, hogy ne féljek, mert Ő velem van. Elalvás előtt még elmondtam neki, hogy azért jobb lett volna másik géppel mennem, de hát bízom benne.
Másnap a fantasztikus reggeli után elmentünk a reptérre elég korán a gép indulásához képest. Szóltak, hogy hamarabb kell majd odaérnünk a beszálláshoz, mint egyébként kellene – bár ennek semmi értelmét nem láttam. Amikor felszálltunk a repülőre épp telefonáltam, mikor hallottam, hogy a pilóta bemondja: hamarosan indulunk. Ez furcsa volt, mert sokkal később kellett volna indulnunk, hamarabb is szálltunk be a gépbe, ráadásul még csak pár ember volt a fedélzeten. Megkérdeztem a légiutas-kísérőt, hogy mi történik. Azt mondta, hogy a két napi törlés miatt annyi utasuk akar hazamenni, hogy egy másik gépet is indítaniuk kellett, hogy mindenki haza tudjon menni. Hazafelé egy erős hátszél gyorsította az utunkat, így még hamarabb érkeztem haza.
Szóval én egy rendkívüli járaton utaztam haza, egy New Yorkban töltött plusz nap után, miközben új embereket ismertem meg…
Isten megmutatta, hogy bízzak benne, mert figyel rám. Bízzak akkor is, ha félek – és azt is, hogy minden a javamra válik. Ő meghallgatja az imádságaimat, mert szeret. Még ha nem mindig minden ilyen egyszerű is, de Ő mindig jó.”
Kedves Tesó! Egy rendkívüli járat az, amin most utazol. A végcél biztos, a Kapitány kontroll alatt tartja az eseményeket. Az erős hátszél ugyan tépi a gépet rendesen, recseg-ropog minden, de haza fogunk érni. Nincs más dolgunk, mint az öveket becsatolni és nyugton maradni a leszállás végéig.
Minden egyébről gondoskodni fog a Mennyei Légitársaság.
Olasz Tímea
