Ma reggel az egyház születésnapjára ébredtünk. Ötven nappal húsvéthétfő után a Szentlélek megjelent közöttünk, és azóta is közel van hozzánk. A templomon kívüli világ kevéssé emlékezik meg erről az ünnepről. Megünnepli Jézus születését, és valamennyire még a kereszthalálára és feltámadására is emlékezik, de pünkösddel nem igazán tud mit kezdeni. Ezért is akartuk arra kérni az olvasóinkat, hogy írjanak egyetlen szót erről az ünnepről. Azt, ami először eszükbe jut.
Nem véletlen, hogy a válaszok között a Szentlélek a főszereplő: lélek, pártfogó, bátorító, irányító, vigasztaló vagy ami Őt jelképezi: a galamb és a tűz.
De ott van az is, hogy egyeseknek mit jelent, hogy Jézus – aki testben járt a Földön, és akit hús-vér emberek láttak csodákat tenni és hallottak beszélni – most lélekben van itt velünk. Nemcsak azokkal, akik jókor voltak jó helyen, hanem mindannyiunkkal, akik hívjuk. Sőt, egyszerre van itt mindannyiunkkal! Mindez közelséget jelent. Azt, hogy sosem vagyok egyedül. Bizalmat, békét, kegyelmet és megújulást. Sőt: extázist!
A pünkösdben emellett ott van a történelem. Az a közel kétezer éves történet, amikor az aratás ünnepének idején 120 tanítvány – köztük a tizenkettő – összegyűl Jeruzsálemben, egy emeleti szobában. Kora reggel van. Egyszer csak hatalmas szélzúgás támad, ami az egész házat felrázza. Tűz száll alá a mennyből. Egy-egy lángnyelv pihen meg a tanítványokon és egyszerre nyelveken kezdenek szólni. Jézus csodatételei megsokszorozódnak – pont úgy, ahogy előre jelezte. A Szentlélek bölcsességet, korábban nem létező tudást és határtalan bátorságot is ad. Egy félénk, bezárkózott egyházat kiküld a falakon kívülre, hogy az egész földnek elmondják a megváltás jó hírét. Tűz. Nyelveken szólás. Péter igehirdetése. Csoda… Az első tömeges megtérés. Születés. Egyház.
És ott vannak talán az egyéni érzéseink, emlékeink is gyermekkori ünnepeinkkel kapcsolatban. Mint a nagymama pünkösdi rózsája. Vagy mint a tavasz, ami ilyenkor már évről évre érezhetően itt van. Csíksomlyó és a búcsú közös élménye, amely sok ezreknek adott már lelki feltöltődést az évek során. És az öröm, amelyre az ünnepen mindnyájunknak van oka.
Molnár-Kovács Dorottya
