Néhány pillanat

„Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.” (Ézs 54,7)

 Igen, az Úr azt mondja ebben az igében, hogy néhány pillanatra magunkra hagy minket. Ha engem kérdeztek, nem mondhatom, hogy ezek az időszakok valóban egy-két másodpercnek tűnnének. Inkább egy örökkévalóság az, amíg egy-egy nehéz helyzetből kikászálódok vagy egy újabb esés után kiegyenesedek. Egyébként én mindeddig azt hittem, hogy Isten soha nem hagy magunkra minket… Hogy mindig itt van, csak időnként nem érzem a jelenlétét. Vagyhogy egyszerűen hallgat. De most mégis azt olvasom Ézsaiás könyvében, hogy magamra hagy az Úr. Az ezt követő igében még meg is ismételi:: „Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked.” (Ézs 54,8).

Biztos vagyok abban, hogy sokan éreztük már azt, hogy teljesen egyedül vagyunk. Hogy nincs kihez fordulni segítségért, és ilyenkor mintha minden elmondott imádság üres beszéddé válna és tompán a porba hullana. S igen, ekkor eszünkbe jut a kérdés, hogy hol vagy most, Uram? Haragszol?

Jobban belegondolva, Istennek tényleg számtalan oka van a haragra. Hiszen keresztre feszítettük a Fiát, és mostanában sem viselkedünk kifogásolhatatlanul. Különbséget teszünk különböző rasszú vagy hovatartozású emberek között. Nem értékeljük és nem becsüljük Isten hatalmas ajándékát, a Földet. Gyermekeket fosztunk meg az élettől, mielőtt még érkezésük lett volna megszületni. És minden lelki érték eltörpül a szemünkben a legértékesebb előtt, amit úgy hívnak, hogy pénz.

Sajnos igen, sokszor elrontjuk kollektíven – és be kell ismerni – személyesen is. Én is. És szerintem te is. Az Úr pedig ismeri a forgatókönyveinket, hiszen olyan sokszor látott már hasonlót. És még ha meg is haragszik, még ha el is fordul néhány pillanatra, de nem haragtartó. Ez a mi szerencsénk… vagy inkább mondjuk úgy, hogy ez az Ő kegyelme. Mert Ő újra összegyűjt, és ismét irgalmaz.

Azonban ne álljunk meg itt az olvasásban, hiszen Isten igéje folytatódik, méghozzá a lehető legmegnyugtatóbb módon: „mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg” (Ézs 54,10). Ez egy óriási pillanat, mert most az Isten az embernek hűséget ígér. A Mindenható békét köt és ígéretet tesz. Így hát ne féljünk, ha pillanatnyilag egyedül is érezzük magunkat! Ne törjünk össze, ha talán újra megbántottuk Őt, hanem igyekezzünk előre tekinteni, hiszen az Úr folytatja: összegyűjtelek, irgalmazok, hű maradok, megbocsátok.

Keresztyén Eszter