Tudják: tűzni fog rájuk a nap, viszi a vihar szele a sátrat, vagy épp kiönti az eső. Tudják: nem lesz felhőtlen a pihenésük, és nem akkor esznek vagy zuhanyoznak, amikor kedvük támad. Porosak lesznek. Tudják: lesz, aki reklamál majd és elégedetlen lesz akármennyire is teszik ki érte a lelküket. Tudják: a zenei ízlésüket, a vágyaikat, elképzeléseiket, még akár a kegyességük hangsúlyait is ideiglenesen hátrébb kell sorolniuk a közös egész zeneiség és teológia mögé. Tudják: konfliktust is kell majd kezelni. Tudják: cudarul elfáradnak. És végül tudják: a szó világi értelmében nem éri meg.
Mégis minden második évben nekimennek. És ásnak, molinóznak, csoportot vezetnek, lelkigondoznak, telefonálnak, számláznak vagy ki tudja mit csinálnak.
Csoda nekem a Csillagpont sok száz fiatalja, aki azt mondja, hogy strandolás, fesztiválok, pihenés helyett eljön szolgálni. Van, aki a szabadságát veszi ki ezért. Odaáldozza az idejét, a figyelmét, feláldozza a kényelmét. Az ő szolgálatuk pont olyan erős hitvallás, mint a színpadi áhítatok és istentiszteletek. Láttam őket elcsigázva, kávéba kapaszkodva, tanácstalanul valamilyen felmerülő nehézségkor, mégsem tudtam olyat kérni, amire ne lett volna mosoly és cselekvés a válasz. Ők az önkéntesek.
Mivel nehéz lenne ilyen mennyiségben találni mazochistákat vagy őrülteket, nem tudok másra következtetni, mint hogy ez a sok száz tizen- és huszonéves hiszi azt, hogy az ő szolgálatával épülhet Isten országa. Nem tudok másra gondolni, mint hogy megérintette az életüket a nagybetűs ÁLDOZAT, és komolyan gondolják Krisztus követését.
„Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?” (2Kor 12,15) (Önkényes tudom, de szeretem ezt a páli mondást úgy érteni, mintha Krisztus mondaná.)
Az áldozattal beljebb juthatunk abba a misztériumba, amit Jézus értünk vállalt. A szolgálattal beljebb juthatunk a szeretetbe.
Áldozathozatal nélkül nem csak egy ilyen önkéntes munkára alapozó találkozó nem jöhet létre, de nem működnek a legalapvetőbb emberi kapcsolataink sem. Mert kell, hogy ne csak én kapjak, hanem adjak is. Hogy ne csak engem hallgassanak, de én is meghallgassak másokat. Kell, hogy a te kedvenc zenédet is hallgassuk, ne csak az enyémet. Nekem is kell hívást, chatbeszélgetést kezdeményeznem, hogy ne gondold, csak te űzöl engem kéretlenül… Áldozat nélkül Istennel kapcsolatban is csak úgy állunk, mint a rég látott ismerőssel, akiről állítjuk, hogy egyébként a legjobb barátunk.
Gondold végig: mit csináltál másképp az elmúlt héten – egy barátod kedvéért, anyukád kedvéért, szerelmed kedvéért –, mint ahogyan neked kedved lett volna? Hol vállaltál kényelmetlenséget, hol léptél egyet hátrébb azért, hogy másnak teret adj? Mit csináltál nem magadért? Majd gondold végig, Isten kedvéért tettél-e valamit máshogyan, mint ahogy egyébként tetted volna?
…Milyen jó, hogy nem csak a múltad van, de van holnap is. Mit csinálhatsz másként a jövő héten?
Ebben a korban, amikor az „áldozat” szónak már szinte kizárólag csak negatív jelentése van, milyen jó, ha segíthetsz ezt árnyalni a fejekben. Milyen jó, ha mindezekkel építheted Isten országát.
Bella Violetta
lelkész, a 2019-es Csillagpont lelki munkaág vezetője
