A 2019-es Csillagpont nem az első volt az életemben, de talán mind közül a legmeghatározóbb.
Sok minden előzte meg: egy telefonbeszélgetés, kétféle válaszlehetőség és három előkészítő találkozás.
1. Egy telefonbeszélgetés:
Brrrr… Brrr… (ismeretlen számról keresnek)
Ő: „Haló, áldás, békesség, szia! Bella Violetta vagyok, a 2019-es Csillagpont lelkimunkaág vezetője…”
Én: „Szia, igen, tudom ki vagy, én meg Eszter vagyok…”
Vidáman csengő hang, határozott kérdéssel, kéréssel: felmerült a nevem egy áhítat kapcsán a jövő évi CsP keretein belül. Vállalom?
Néhány nap gondolkodási időt kérek…
2. Kétféle lehetőség: IGEN vagy NEM?
Elkezdődik a vívódás: a hiúság nem elegendő alap az IGEN-re, a félelem nem elegendő magyarázat és ok a NEM-re. Kételyeimmel Istenhez (és a barátaimhoz) fordulok. Végül kételyeimmel, önmarcangolásommal együtt, de megírom: IGEN…
3. Három előkészítő találkozás
Már a meghívás is úgy szólt, ha igent mondunk, akkor az plusz három megbeszélőt jelent. Az első alkalmon kettős érzés fog el: a csapat nagyon jó, de mit keresek én itt? Hol állok én hozzájuk képest? Isten Lelke csendesen győz felettem, bennem: maradj!
Közben kezd körvonalazódni, kik és mit vállalnak. Az esti áhítatokon a Szentháromság személyeiről lesz szó. Még mielőtt eldőlne, bennem ott a vágy: bárcsak enyém lenne a Fiú-téma!
És így lett. Enyém a téma. Vajon, a Fiú is?
…
A 2019-es Csillagpont nem az első volt az életemben, de talán mind közül a legmeghatározóbb.
Sok mindent mesélhetnék róla, de tömören így összegezném azt a pár napot: egy közösség, két pad és három asztal.
1. Egy közösség
Rengeteg áhítatot tartottam már életemben, de ez most mégis nagyon más volt. Igaz, csak egy estére szólt a feladatom, mégis az egész hét azzal telt, hogy készültem,készültünk. A szöveg ugyan kész volt, de én még nem. Barátnőimmel, beszélgetésekkel, lelkesedéssel, énekléssel, sétákkal és imaközösségekkel telt ez az idő. Minden áhítat, minden előadás előtt odamentünk a nagy színpad háta mögé imádkozni. Én csak csütörtök este kerültem sorra, legalábbis látványosan, de láthatatlanul mindegyikben részt vettem. Én is a többiekében – a többiek is az enyémben. A közös feladat egy közösséggé formált minket. Bárhol összefutottunk, éreztük: olyan dolog köt össze, ami több, mint puszta lámpaláz, izgatottság vagy kudarctól való félelem. Mert a tét sokkal nagyobb nálunk.
Arra kaptunk meghívást, hogy Istent mutassuk be egyszerűen, közérthetően. Ki Ő? Milyen Ő? Ki Ő nekem, nekünk? Milyen Ő nekem, nekünk és talán neked is?
Sokan voltunk a CSP-n. Nem ugyanazzal a céllal mentünk, de megkaptuk a lehetőséget, hogy egy közösséggé formálódjunk az Atya által szeretett Fiú áldozatát közel hozó Szentlélekben.
2. Két pad
A színpadra felmenni kellett. A sörpadhoz leülni.
A színpadon a Fiúról beszéltem. A sörpadon egy/a fiúval beszéltem.
A színpadra való fellépésre hosszasan készültem és készíttettem.
Egy barátnőmtől ajándékba sminktanácsadásos kupont kaptam (hisz elvégre az embert egy nagy rendezvényre hívták meg, kamerákkal, nagy kivetítő falakkal stb… ). El is mentem CsP előtt egy hónappal. De mire elérkezett a csütörtök este, a sok készülésből szinte minden szertefoszlott. Három barátnőm is ott várt a szobában, hogy lecsekkolja: minden rendben lesz-e, elég színpad-kompatibilisre sikerült-e a kinézetem?
Az eredmény egy sötétkék CsP-spóló és egy egyszerű bordó bársonyszoknya lett.
A valóságban ennél azért remélem több volt. Mert Ő – akiről szólt – nagyobb, több, mélyebb, szebb, csodálatosabb.
Lehet, hogy a külső látványterv nagyon egyszerűre sikerült, a lényeg mégsem ezen volt.
Mielőtt felmentem volna a színpadra, aznap este ott álltak néhányan a barátok, munkatársak közül és imádkoztak: értem és velem. Tudtam, nekem kell felmenni, de nem egyedül megyek.
A sörpadon való akkori helyet foglalásra nem készültem. Legalábbis nem így.
Mégis sejtettem, hogy egyszer ennek is eljöhet az ideje. 16 év ismeretség, barátság állt mögöttünk és sok nehéz pillanat, elengedés, könny, emlék közöttünk. A könyvstandnál futottunk össze. Majd elindultunk a sátrak felé. Beszélgetni kezdtünk. Mindkettőnkben volt egy adag „tartózkodó félelem”.
Rajtam egy Szózat-típusú kapucnis felső: „mely ápol s eltakar”.
Rajta a mindenkori békessége, szelídsége és öröme: mely ápol s betakar.
Nem tudom, miről beszélgettünk, csak azt, hogy jó volt. Újra. Együtt. Lenni.
3. Három asztal
Az étkezőasztalok
Minden ilyen fesztiválon külön élmény a közös evés lehetősége. Ha valaki bandázós típus, akkor esélyes, hogy legtöbbször egy fix baráti körrel eszik együtt. Ami engem illet, ebben is az átmenetet képviseltem: volt, amikor a régi ismerősökkel ültem egy asztalhoz, máskor viszont újak mellé huppantam le. Napindító csevejek, „kinek hogy tetszett?” beszámolós ebédek vagy épp sietős vacsorák, melyekben egyszerűen jó volt megélni a közösséget.
Az imasátor utolsó állomásának asztala
Ha valaki vette a fáradtságot és elment az imasátorba, talált ott egy valódi gyümölcsökkel, ételekkel megterített asztalt. És igen: ehetett is róla…
A királyi vendégség örömteli, ünnepi lakomáján minden elő volt készítve.
A kész asztal maga is egy kérdés: Helyet foglalsz? Jössz? Bekapcsolódsz?
Amikor végigmentél és eljutottál ide, úgy érezted: haza értem. Itthon vagyok. Megpihenhetek. Az, aki minden gondomnál, kérdésemnél, keresésemnél, vívódásomnál nagyobb, vagyis a „Nagyobb” van itt, a „Vagyok”.
Jó érzés Hozzá hazajönni.
Az úrvacsora megterített asztala
Ami csütörtök este még üresen állt a színpadon, szombatra már betelt: Krisztus Urunk testével és vérével: a borral és a kenyérrel.
A tér, a gyepszőnyeg, ami egy hete még üresen állt, most megtelt: Krisztus testével és testvéreivel: az egyházzal, az Ő népével.
Nem tudom, kiben mit végzett el a Lélek, nem tudom, kinek mit adott, kit hogyan formált…
De egy biztos: senki sem úgy ment haza, ahogy jött.
Kérdések vettek körül, melyekre a nem válaszok is reakciónak számítottak.
Azóta eltelt egy év: túl vagyunk már sok mindenen. Egyes dolgok letisztultak, mások megerősödtek vagy épp elhalkultak, elmúltak.
Egy azonban biztos: az a három szavas mondat, ami bennem (is) minduntalan visszatér:
DE ISTEN NAGYOBB…
Hallelúja!
Berke Eszter
lelkész, esti áhítat előadója a 2019-es Csillagponton
