Uram, segíts ki engem kicsit így advent elején. Nem kell teljesen kész dolgot nekem ajándékoznod, csak ötletet adj, mit kezdjek veled ezen a különös, fonák éven. Szekrényemben, ágyam alatt egyre szaporodnak a dobozok, amelyeket szeretteim elől rejtegetek, nekik szeretnék tetszeni velük. Nem volt különösebben nehéz kitalálni, mivel okozzak nekik örömet, időben elvégeztem a bevásárlást. Valami mégis hiányzik: arra még nem jöttem rá, hogyan legyek kedves a Te szemed előtt.
Minek örülnél leginkább, Uram? Félretett pénzecskémből vegyek tartós élelmiszert azoknak, akik szükséget szenvednek, vagy menjek el önkénteskedni egy ételosztásra? Ott leszek! Én leszek a legszorgosabb gyermeked, ügyesen hárítom majd a dicséreteket, és erőm utolsó morzsáját is leteszem a Te lábad elé. Mindenkit megelőzök az áldozatkészségben, ígérem. Tetszene ez Neked?
Vagy erőt veszek magamon, és ott leszek minden bűnbánati, vasárnapi, hétközi istentiszteleten ezen az adventben. Megpróbálok énekelni, figyelni, imádkozni. A perselybe is dobok, többet is, mint általában. Talán még az is belefér, hogy egyszer-egyszer megdicsérem a prédikációt, és megpróbálok szót fogadni Neked. Ennek jobban örülnél?
Ahogy Téged ismerlek, talán azt is jó szemmel néznéd, ha lemondanék azokról a dolgokról, amelyek örömet okoznak nekem. Tudod, mennyire szeretem a finom ételeket, az édességeket az ünnep idején, tudod, melyik filmet szoktam megnézni minden karácsonykor. És igen, forralt bort is iszok hébe-hóba. De ha Neked ez tetszik, idén kiiktatom ezeket az örömöcskéket az életemből. Jó lesz így, Uram?
Kezdjek adventi pontgyűjtésbe? Nem okoz nagy gondot. Minden illedelmes gondolatot, jó cselekedetet felírok a telefonomba, és adok magamnak egy pontot érte. A rossz dolgokért, a bántó szavakért, duzzogásért és akaratoskodásért pedig levonok magamtól egy pontot. Látod, mennyire akarok tetszeni, kitalálom hozzá a játékszabályokat is. Hány pont kell, hogy rám mosolyogj, Atyám?
Nem számít pénz, idő, fáradtság, tényleg. Csak adj ötletet, mit látnál szívesen Tőlem ebben az évben. Kibékülhetek a családtagjaimmal, félholtra süthetem-főzhetem magam, hogy legyen miben válogatniuk, leszek csendes lábtörlőjük, ha éppen arra van szükség. Zokszó nélkül mosogatok majd, pedig tudod, mennyire utálom. Ígérem, akaratom megfeszítésével is szeretem majd őket. Ugye ez az, amit vársz?
Őszintén szólva idén is belefáradtam a pedálozásba. Úgy éreztem, meg kell felelnem a páromnak, a szüleimnek, a gyermekemnek, a munkaadómnak, a lelkészemnek, saját magamnak. Hordtam azt az utálatos maszkot az utcán és az istentiszteleten is, kirepedezett a kezem a kézfertőtlenítőtől, mert ezek voltak a szabályok, és hálásak voltak az együttműködésemért. Lestem a kedvüket, szerettem volna fontos lenni számukra, és elnyerni szeretetüket. Nem tudom, sikerült-e. De egyikükkel sem volt olyan nehéz dolgom, mint Veled, Uram. Ne rejtélyeskedj, légy szíves. Mondd el, neked mi a szíved titkos vágya, miként dolgozzam be magam a kegyeidbe?
Igazad van, tudhatnám, minek örülnél igazán. De minden – még az ünnepi végkimerülés is – egyszerűbbnek tűnik ennél. Szívesen teszek ígéreteket, hogy mennyi mindent elkövetek Érted, csak hadd ne kelljen szót ejteni arról, milyen régen beszéltünk. Túl régen bujkálok a maszkom, a munkám, a szórakozásom, a fáradtságom mögött előled, Uram. Szeretnélek kárpótolni valami széppel, dicséretre méltóval cserébe. Azonban tudom: Te nem díjazod a teljesítményeimet.
Köszönöm, hogy olyan keveset kérsz, és sokat nyújtasz. Köszönöm, hogy asztalt terítesz nekem, és leültetsz a fehér damaszt mellé. Hihetetlen, hogy Te csak beszélgetni szeretnél velem, és azt, ha jóllaknék a Tőled kapott Igével, étellel. Én olcsón megúszom, Te pedig odaadtad mindened értem. Köszönöm, hogy újra és újra megérthetem, neked semmi sem fontosabb, mint a kapcsolat velem. Szégyellem magam, hogy ez rám nem mindig igaz. Honnan van benned ennyi szeretet, türelem és megbocsátás, hogy így is hazavársz, és kihagyod a fejmosásos részt, ha visszakeveredek hozzád? Nem értem ezt, Uram, de már igyekszem nem messze kóborolni tőled. Lemondok arról, hogy főnökként kezeljelek, akit le lehet nyűgözni és kenyerezni. Csak szeretnék Melletted maradni, beszélgetni, és szót fogadni Neked, Uram. Honnan szeretnéd kezdeni? Itt vagyok, csendben maradok. Hallgatlak.
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…” (Zsid 11,6a)
Laskoti Zoltán
