Egy nap panaszkodás nélkül

Beszélgetéseinkben, gondolatainkban sokszor kapnak nagy hangsúlyt azok a mondatok, megjegyzések, amelyek arra vonatkoznak, hogy mi az, ami nem úgy alakult a napunkban, ahogy szerettük volna, ami nem sikerült, mit rontottunk el, mit néztünk be, mit kellett volna másképp… s persze hogy mi az, ami jó ugyan, de… Mert hát mindig minden lehetne jobb, szebb, tökéletesebb. Arról nem is beszélve, hogy 2020-at írunk, és ez az év aztán igazán arról szólt, hogy a kis újévi terveink, elképzeléseink sorra dőltek meg, sorra kellett újraterveznünk néha még a legjelentéktelenebb dolgainkat is. Ebben az esztendőben talán sok esetben lemondások, megalkuvások, sőt csalódások halmaival kellett megküzdenünk, és így érthetően időnként – vagy talán túl gyakran is – nem nagyon volt – vagy van – kedvünk küzdeni a de ellen. Ráadásul őszintén szólva könnyebb hagyni, hogy eltöltsön az elégedetlenség, mint megkeresni azt a – talán egészen aprónak tűnő – dolgot, amely esetleg egész jónak értékelhető, sőt akár hálásak is lehetnénk érte. Mert a hála bizony melós dolog. Sokszor nem termelődik csak úgy magától, hanem szépen meg kell keresnünk, szinte ki kell bányásznunk azt.

Kedves TeSó! Legyen ma ez a közös napi adventi küldetésünk: ne panaszkodjunk, hanem helyette figyeljük, hogy miért is lehetnénk hálásak. Ki tudja, talán épp e szemléletmód, a hálakeresés miatt ez a nap kicsit jobb, különlegesebb lesz a többinél.

Papp Adrien