Egy számomra kedves ismerős család már több éve hagyományosan azzal tölti a szentestét, hogy – jóllakva az ünnepi vacsorától – a karácsonyfa alatt elcsendesednek, hálát adnak együtt az egész év történéseiért, és új célokat tűznek ki a következő esztendőre. Bármennyire is távolinak és „beállítottnak” érzem ezt a képet az én karácsonyi filmezésemhez képest, talán most nekem is ideális lenne ezt tennem. Hiszen ez az év azt tanította meg, hogy amit biztosnak hittem, az nem volt az, amit irányítani szerettem volna, azt a legkevésbé se tudtam. Ennyire még sohasem éreztem fontosságát, hogy tudatosan álljak ehhez az évhez és az következőhöz.
Hányszor megtapasztaltuk már, hogy ami éppen a legnagyobb kihívás volt az életünkben, az később a legnagyobb áldássá változott. Szétcsúszott terveink darabjaiból Isten egészen mást hozott össze. Csupán idő kellett, hogy mi is meglássuk azt a jövőképet, amelyen Ő már oly régóta dolgozott, és másként értelmezzük a történéseket. Ebben a megközelítésben már most is hálásak lehetünk a jelenlegi megpróbáltatásokért, és tudatosíthatjuk magunkban az életünkben épp most folyó isteni közbeavatkozást.
A nézőpontunkat bármikor képesek vagyunk megváltoztatni, ezzel a képességgel pedig szabadságot és egyúttal felelősséget is kaptunk Istentől. Azt a bizonyos félig töltött poharat többnyire kétféleképpen értelmezik: az optimista szerint félig tele van, a pesszimista szerint pedig félig üres. Mi lenne, ha inkább így közelítenénk meg a témát: hálás vagyok, hogy van egy pohár vizem. Ahogy Papp Adrien írta néhány nappal ezelőtt: a hála melós dolog. De ha a hálaadásra koncentrálás tudatossá válik, teljesen más életminőséget élhetünk.
Erre a hozzáállásra nagyszerű példa Karvai Sándor, az első magyar vak rally navigátor. Egy Kawasaki motorral egy teljes kört tett meg versenypályán, miközben születése óta vak, emellett pedig jet skit és buszt is szokott vezetni. Egy interjúban azt nyilatkozta: „Egy életem van, amely fogalmam sincs, meddig tart majd, de addig szeretném a lehető legtöbbet kihozni belőle.”
Kedves TeSó! Ma arra biztatlak, tekints másként a gondjaidra, és légy hálás ezért a nehéz évért! A hála az egyetlen szemüveg, amelyen keresztül másként nézhetünk a jövőbe. Rajta keresztül képesek vagyunk meglátni a lehetőségeket, és egészen más helyzetből indulhatunk a következő évben. Az isteni közbeavatkozás, amely a terveimet idén darabokra szedte szét, értem van, a javamat szolgálja, mert habár az én irányítási lehetőségem korlátozott, Istené a végtelenbe nyúlik.
Böszörményi-Bálint Eszter
