,,Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.” (Lk 5, 11)
Olyan kétezeréves elhívásról szeretnénk írni, amely most is aktuális: ezzel az igerésszel Isten a mai napig sokak szívében ébreszt új álmot. Talán téged sem először szólít meg, kedves TeSó, és az elhívás számodra ma is él! Bármilyen jövőkép formálódik a szívedben az emberhalász szó köré, ha abban új életút rajzolódik ki, ne habozz igent mondani! Hozzád hasonlóan sok teológus és misszionárius is ezen igerész miatt érezte először, hogy addigi terveit felrúgva követnie kell Őt. Ha pedig az emberhalász szó hallatán kötelességérzet jelenik meg benned, akkor Ő a jelenlegi pályáddal és körülményeiddel hív be a csónakjába, hogy együtt evezzetek. Emberhalász a szószéken és a templompadban ülve is lehetsz.
Az emberhalászat előtt meg kell tanulnunk teljes közösségben lenni Jézussal. Péter egy csónakban ülve tapasztalta meg, hogy milyen Jézus szavára kivetni ugyanazt a hálót, amellyel addig sikertelenül próbálkozott. Modern értelemben ezt úgy fordítanám le, hogy hiába tanulunk több évig, hogy a legjobb tudásunk szerint végezzük a hivatásunkat – míg egyedül evezünk a csónakban, nem fog a célbaérés érzése eltölteni. Isten képes a nyolctól négyig tartó, unalmas irodai munkámat is használni, ha magamat az Ő szolgálatába állítom. A munkám addig lesz csupán egy állás, míg csak a saját eszemre támaszkodva végzem – attól kezdve, hogy Isten dicsőségére teszem a feladatom, szolgálattá válik.
De mi is pontosan a halászat vagy a horgászat? A sporthorgász leméri a kifogott hal súlyát, gyorsan lefotózza a zsákmányt, és az már mehet is vissza a tóba. Sporthorgászatot mi keresztyének akkor űzünk, mikor elhívunk egy-egy alkalomra egy ismerőst, akinek aztán valahogy mégis elengedjük a kezét. Vagy épp csak akkor szakítunk időt egy szolgálatra, amikor nincs más teendőnk. A sporthorgász akkor megy ki a vízre, amikor kedve van. Ezzel szemben a halászatban, mint hivatásban nem férnek el az állandó kifogások. Ha Isten belépett az életünkbe, nem maradhatunk kívülállók: nem lehetünk horgászok, ha halásznak hívott el. Emberhalásszá a kötelességtudat és a hitelesség tesz: amit teszek és amit mondok, az összhangban van. Mindezt pedig akkor is teszem, ha úgy érzem, jobb dolgom is lenne.
Emberhalásszá válni folyamat, amely az Istennel való közösséggel kezdődik, és a kötelességtudattal folytatódik. A Jézussal együtt töltött idő formál: Őt szemlélem, és ez hatással van rám. Finomítja a természetem, a sok év alatt berögzült válaszreakcióimat lecsendesíti, az egómat szeretettel visszafogja. Így tesz alkalmassá, hogy közösséget építsek az emberekkel. Ez a változás lesz a háló a halászathoz.
Emberhalásszá válni bitang hosszú folyamat, amely kemény munkát igényel. De ha az elhívást megkaptad, Ő késszé is tesz a feladatra. Valahogy úgy, ahogyan a csiszolatlan gyémántból igazi drágakő lesz: a felesleges részeit eltávolítják, és úgy kezelik, hogy a fénytörés következtében a lehető legjobban csillogjon. Isten leválasztja emberi természeted felesleges részeit, hogy az Ő fénye közelében te is világíts, és másokat is magához vezessen általad.
Böszörményi-Bálint Eszter
