Halálra ítélt kárpátaljai magyarok

Nem először fenyegetnek minket ukrán szélsőségesek. Mindeddig ezek csak fenyegetések maradtak, de a gyűlölködők egyre keményebb szavakat használnak, egyre durvább üzeneteket kapunk. „…vérontásra készüljetek, magyar vér fog folyni” (forrás: MTI) – üzenik. Vannak, akik nem hisznek nekik, mások nyugtalanok, és akadnak, akik megijedtek. Sok érzés kavarog most bennünk, magyarokban. Egy anyuka például nemrég amiatt keresett fel, hogy merje-e elengedni a gyerekét egy református alkalomra? Nem pont akkor fognak-e megtámadni minket?

E megfélemlítésről és az erről szóló híradásokról Eszter könyve jut eszembe a Bibliából. A zsidó nép életének azt a szakaszát mutatja be, amikor halálos fenyegetést kaptak, sőt törvényesen halálra ítélték őket. Az akkori perzsa király hivatalos, pecséttel ellátott utasítást adott a kiirtásukra. Talán ma is vannak, akik szerint a jelenlegi politikai helyzet nem áll messze ettől a helyzettől.

Mit lehet tenni, amikor erős gyűlölet vesz körül minket? Eszter könyvében van jó megoldás a helyzetre. Előre szólok, ehhez nagyfokú nyitottság és nem kevés bizalom kell. De nekik bejött, rajtuk segített – hiszem, hogy rajtunk is fog.

Amikor a zsidók elolvasták a kivégzésükről szóló királyi parancsot (Eszt 3,13–14), az egész nép böjtölt, sírt, zsákruhát vett magára és hamuba ült. Ez a furcsa szokás az Isten előtti teljes megalázkodást jelentette. Azt, hogy teljesen Istenre bízták magukat, csak tőle vártak segítséget, senki és semmi másban nem bíztak. A böjt pedig a teljes Istenhez fordulást jelentette: kifejezték, hogy hajlandók bármit megtenni, teljesen engedelmeskedni Isten akaratának, csak segítsen rajtuk.

A zsidó származású Eszter királyné sem volt kivétel. Ő is három napig, megállás nélkül böjtölt a többiekkel együtt. Eredményes volt-e ez a módszer? Igen. Az emberileg megmásíthatatlan, visszavonhatatlan halálos ítéletet Isten úgy tudta alakítani, hogy a zsidókat mégsem irtották ki. Sőt komoly győzelmet arattak az ellenségen. A fő agresszort, Hámánt pedig utolérte Isten haragja, és gyötrelmes halála volt.

Vajon beválhat-e ez a bibliai módszer nekünk is itt, ma, Kárpátalján? Aki élt már meg csodát, tapasztalta már meg Isten hatalmát, az tudja, hogy erre a kérdésre is igen a válasz. Látjuk, hogy a rendfenntartó szervekben és az ország vezetőségében nem igazán bízhatunk. A nemzetközi politika igyekezni látszik, de messze van a megoldástól. Egyedül Isten igéje örök, és csak Ő elég hatalmas ahhoz, hogy a gyilkos indulatokat megállítsa.

A tét nem kicsi. Talán nem mindenki ijedt meg a fenyegetésektől – de mi van, ha nem viccelnek? A zsidókat kivégezték volna a tizenkettedik hónap tizenharmadik napján, ha nem fordulnak Istenhez, és Ő nem segít rajtuk. A végső kérdés ez: vajon időben fordul-e oda a kárpátaljai magyarság teljes odaadással és megalázkodással Istenhez?

Balázs Antal