„…ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3,9)
Ilyenkor, a tavasz leheletét érezve magunkon még a földművelést elkerülő emberekként is csodálattal tekintünk a megújuló földre: mennyi lehetőség van benne! Lelki szemeink előtt már látjuk a csodás ültetvényeket, szánkban érezzük a frissen szedett zöldségek és gyümölcsök zamatát, talán a valóságtól elrugaszkodva már egy kis borház teraszát is elképzeljük, ahol esténként békésen olvasgathatunk a fárasztó napok után… Nagyszerű elképzelés ez, és habár tudjuk, hogy rengeteg izzasztó munkával járna, ha mindezt tényleg el akarnánk érni , ilyenkor azért még bódít minket kicsit a sok lehetőség lehetősége.
Mikor elolvastam, hogy „ti pedig Isten szántóföldje (…) vagytok”, ez a kép jelent meg előttem. Én vagyok az a föld, amelyben ezernyi lehetőség rejtőzik. Legalábbis Isten ilyennek lát engem. Na persze tudja Ő, hogy ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázása nem könnyű: fájdalmas lesz mindkettőnknek. Ő sokat fog velem fáradni – óh, nagyon sokat –, én meg szenvedni fogok a kapavágások okozta fájdalomtól. De ha a művelés véget ér, akkor pompás leszek. Ám addig irtózatosan sok munka van velem. Úgy egy életnyi.
Szerintem a keresztény életben a kontrollt elengedni a legnehezebb. Engedni – és tényleg engedni –, hogy Isten vezessen, formáljon, csiszolgassa az éleimet, törje a göröngyeimet, hasznomat vegye. Most látom, a pici lányomat figyelve, hogy milyen elemi erővel van bennünk jelen csecsemőkorunk óta az ösztön, hogy legalább némi ráhatásunk legyen arra, ami velünk történik, hogy igenis a mi akaratunk is érvényesüljön. Hogy mennyire rettegünk attól, hogy olyan folyamatba csöppenjünk bele, amelyet nem befolyásolhatunk. Pedig a hit pont ezt várja tőlünk: engedelmes, együttműködésre kész szántóföldként hagyni, hogy Isten napról napra műveljen bennünket. És elhinni, hogy ez nekünk a végén jó lesz. Igazán jó lesz, hiszen Atyánk szeret minket, és a legjobbat akarja kihozni belőlünk. És pont. Hiszen ennél nagyobb garancia nem létezik.
Papp Adrien
1 Hozzászólás
” Én vagyok az a föld, amelyben ezernyi lehetőség rejtőzik. Legalábbis Isten ilyennek lát engem.” Nagyon szép kép! De vajon tudod e,hogy nem Isten irányítgat és nem is azt akarja,hogy arra menj amerre Ő szeretné,hanem megadja neked a lehetőséget,hogy arra menj,amerre te szeretnél,a legjobb belátásod szerint. Más szóval nem utat mutat,mert az már korlátozás és befolyásolás. Bár nagyon imádjuk azt gondolni,hogy Isten utakat mutat és helyettünk hoz döntéseket de nem így van. Isten a végtelen lehetőséget adja nekünk,amitől mi rettentő módon viszolygunk,hisz szeretjük lepasszolni a felelősséget,mondván mutasson utat,én gondolkodás nélkül(ez fontos) követem. Nem merünk felelősséget vállalni és önként dönteni,azaz Istenre hárítjuk a felelősséget,amit persze nem annak élünk meg.
„Ő sokat fog velem fáradni – óh, nagyon sokat ” Mennyire szeretünk úgy tekinteni Istenre mint egy jó szülőre.Ám elfelejtjük,hogy a legjobb szülő sem ér fel Istennel. Isten nem „fárad velünk”,Ő élvez minket,de legalábbis szemlél.Itt megint előjönnek a gyermekkori tapasztalataink,és ezt összegyúrjuk istenképzetünkkel. De ez még elmegy,nem okoz kárt.
„Ám addig irtózatosan sok munka van velem.” Majdnem jó,helyesen:Ám addig irtózatosan sok munkÁM VAN MAGAMMAL Ugye érzed a különbséget? Nőj fel,viselkedj érett személyiségként és vállald a felelősséget a tetteidért. Gyerekes hárítani pl. az ördögre. Tanuld meg,mi a jó és törekedj rá.
” Isten vezessen” Mond,neked mért teremtett Isten elmét,tudatot? Nem azért,hogy használd? Ha nem mered használni,akkor semmibe veszed Isten azon törekvését,hogy egy önellátásra és gondolkodásra képes embert teremtett. Mit akart Isten az emberrel,rabszolgájává tenni? Mozgatni mint egy marionett bábút? Légy önálló,élvezd Isten szeretetét és szabadságát de ne menekülj a szoknyája alá.
” Isten napról napra műveljen bennünket” Ez egy tévképzet gyerekkorból. Ne kösd magad gúzsba azzal,hogy Isten mit akar és mit nem. Légy teljes,tanuld meg mi a jó és élj úgy.
„hiszen Atyánk szeret minket” Ez még elmenne,de vajon el tudod e különíteni az emberi tökéletlen szeretetét az Istenével? Mit is írtál,”Isten vezessen”, hát,nem tudod megkülönböztetni,nagy kár. Nem feledd,Isten nem a mi szintünkön van.