„Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!
Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.” (1 Móz 1, 26-31)
Úgy gondolom, hogy ebben az igerészben le van írva az emberi lét nagy titka. Az a titok, amely olyan sok fejtörést okoz a tudósoknak, mégpedig, hogy honnan is van az ember, hogyan csöppent bele ebbe a világba. Nyilván a hit nem tudományos magyarázat, és aki az eszével akar hinni, annak nem kielégítő a Biblia által képviselt válasz az emberi élet kialakulásáról. Számomra azonban teljes mértékben elégséges. Sőt, csodának tartom, hogy Isten hogyan formálta és formálja meg az embert, hogyan teszi őt élővé, érző lélekké, önálló akarattá. Ezt a misztériumot én nem akarom megmagyarázni. Pont ez teszi olyan széppé a létünk titkát.
Én hiába szeretnék életet adni, magamtól nem tudok. Volt, hogy a feleségemmel imádkoztunk egy-egy olyan házaspárért, akikről tudtuk, hogy már nagyon szeretnének gyermekáldásban részesülni. Volt, hogy olyan emberekért imádkoztunk, akikről tudtuk, hogy nagyon betegek és csodára van szükség az életben maradásukhoz. Volt, hogy saját beteg gyermekünk életért könyörögtünk. Viszont egyik esetben sem adhattunk életet, csak kérhettük azt. Többször megesett, hogy Isten csodát tett – hatalmas csodát! –, s persze volt olyan is, amikor a kérést el kellett engedni. De ez nem azt jelentette számomra, hogy Isten ne lenne képes megtoldani valakinek a földi éveit vagy épp új életet adni. Hiszem és vallom ugyanis, hogy Istennél bármi lehetséges, és ez számomra nem csupán egy dogmatikai tétel, hiszen többször láttam, átéltem ezt. Ugyanakkor tudom, hogy vannak kérések, melyek nem illenek bele Isten tervébe. Ezt pedig el kell mindannyiunknak fogadnunk.
Kedves Olvasó! Arra kérlek, hogy ma szánj egy kis időt arra, hogy a következő igazságot megértsd: Isten a saját képmására teremtett téged, és megáldott, hogy áldás legyél. Erőt és hatalmat adott a kezedbe, amikor rád bízta a teremtett világot. Ebben a világban sok mindent megtehetsz, de azt az egyet soha ne felejtsd el, hogy életet nem adhatsz, csak kérhetsz. De bizalommal kérhetsz, Isten ugyanis az élet pártján áll, ezért bízhatsz benne, hogy bármilyen nehéz élethelyzetbe kerülj is, Ő nem mond le rólad. Kérlek, te se mondj le könnyelműen arról, hogy Istennel együtt képzeled el az életed. Ő veled álmodta meg. Úgy gondolom, hogy ahogy én apaként szeretném a gyermekeimet boldognak látni, és ezért igyekszek minden tőlem telhetőt megtenni, úgy Istennek is ez az elképzelése és terve veled. Adj esélyt Neki, hogy boldoggá tegyen!
Barta Attila
