Sosem gondolkodtam el igazán azon, honnan származik a szaloncukor. Sem a szüleim, sem a nagyszüleim nem meséltek arról, hogy a szaloncukor eredetileg fondant-cukorka volt, és azért lett ez a neve, mert a polgári szalonokban kínálták ezzel a francia édességgel az ünnepre érkező vendégeket. A 19. század elején valaki felakasztotta a fenyőre, és máris kész volt az új divat.
Nem tudom, hogy az őseimet mikor érte el ez a hóbort, de a szaloncukor már gyerekkoromban is elválaszthatatlan része volt a feldíszített karácsonyfának. A rendszerváltás idején a nagyszüleim nem vásárolták, hanem kézzel készítették ezt az édességet. Öt-hat éves lehettem, amikor nagyapám az ünnep előtt előhúzott egy kis dobozt, és megmutatta a tartalmát: telis-tele volt színes, mintás sztaniolpapírokkal. Csillámló piros, kék, sárga, ezüst, arany, bíbor, angyalkás, csillagos… Egy gyerek számára igazi kincsesláda volt. Együtt csomagoltuk be a nagymamám házi rumos-diós szaloncukrát, együtt rakosgattuk fel őket a fára. A sorrend szigorú volt: előbb a fénysor, aztán a szaloncukor, majd a gömbdíszek, végül az aranyeső és a csúcsdísz. Sokszor rám és a testvéreimre pirítottak, nehogy összegyűrjük vagy kidobjuk a szaloncukor csomagolását, az ünnep után ugyanis nagyapám újra összegyűjtötte a használt csomagolásokat, különös gondossággal egyesével kisimította, könyvekbe lapította őket. Végül visszakerültek a dobozba, hogy újra használhatóak legyenek.
Minden évben, amikor a mi kis családunkkal feldíszítjük a fát, a nagyszüleim jutnak eszembe. Az a gondosság, az a figyelem, az a szeretet, ahogyan a szaloncukor elkészítésével és csomagolásával foglalkoztak. Milyen rendkívüli, hogy egész évben ehetünk bonbont, de a csillogó, fényes, ünnepi csomagolásba bújtatott bonbon már szaloncukor, aminek a karácsonyfán van a helye! Valóban a külcsín számítana? A csomagolás ennyire fontos lenne? Vagy a megszokott karácsonyi ízek, illatok, színek miatt válik szaloncukorrá? Számomra a hozzá kötődő emlékek és érzelmek teszik az ünnep díszévé. Különlegessé vált, mert éreztem nagyapám unokái iránt táplált szeretetét, amikor oly nagy gonddal törődött az édességgel. Mert valljuk be, az összeset mi, gyerekek ettük meg. Most rajtam a sor, hogy a szeretetem megmutassam a fiamnak az ilyen icipici dologgal is, mint a szaloncukor a karácsonyfán.
Nigriny-Demeter Adrienn
