Tudom, hogy ez az én hitetlenségem, de valahogy mindig gyanúsnak tartottam, amikor valaki minden kétséget kizáróan azt állította, hogy Isten üzent neki a Biblián keresztül. Hogy pontosan, félreérthetetlenül, épp az aktuális élethelyzetére vonatkozó útmutatást kapott. Talán csak irigyeltem ezt a magabiztosságot. Mint a bölcsek magabiztosságát, akik hetekig gyalogoltak, pedig egyedül egy csillag vezette őket, amely a többinél fényesebben világított.
Én van, hogy csak csillagos eget látok, amelyben elvész az irányt jelző fénylő égitest. És nem mindig vagyok biztos benne, hogy ami előttem van, az Isten vezetése, vagy csak a saját vágyaimat látom bele, magyarázom bele az engem ért impulzusokba. Pedig nemcsak így, karácsony előtt, de egész évben olyan jó lenne bármikor felnézni a magasba, és már látni is, biztosan tudni az irányt, amelyet Isten nekem akar megmutatni.
Szépen emlékeztet erre a vágyra a református templomok tetején lévő útmutató betlehemi csillag. Sőt, talán nem csak emlékeztet, de be is teljesíti azt. Ha eltévedtél, erre gyere. Térj be ide, ha útmutatást akarsz.
Molnár-Kovács Dorottya
