A karácsonyi időszak telis-tele van szimbólumokkal. Vannak régi, több százéves kiegészítők – mint a fenyő vagy az adventi koszorú –, illetve teljesen újkeletű dekorációs elemek is. Az egyik ilyen a grincsfa.
A grincsfa megértéséhez ismerni kell legalább a 2000-ben Jim Carrey főszereplésével készült filmet (A Grincs), vagy az 1957-ben gyerekeknek íródott történetet. Ezekből kiderül, hogy a Grincs egy zöld manó, aki egy gyermekkori rossz élmény miatt megutálja a karácsonyt. Az emlék felelevenítésekor pedig eldönti, hogy ellopja az emberektől az ünnepet dekorációstól, ajándékostól, mindenestől együtt. Azonban a terve nem sikerül, mert az emberek a kiegészítők nélkül is tudnak ünnepelni, hiszen a karácsony nem a látható, hanem a láthatatlan dolgokban van. Ezt hallva a Grincs szíve is meglágyul, visszavisz mindent, és együtt ünnepli a karácsonyt az emberekkel.
Alapjában véve elmondható, hogy ez egy pozitív történet. A morcosképű, keserű Grincs eleinte mindenki örömét el akarja venni, de aztán az emberek szeretete és öröme átragad rá. Ezzel ellentétben az elmúlt években mégis egyre inkább elterjedt a grincsfáról, hogy az a gonosz, a pokol jelképe. Negatív szimbólumokat kezdtek ráaggatni az emberek. A gúzsba kötött örökzöld növényt a bűn általi megkötözöttséggel hasonlították össze. Kijelentették, hogy mivel a grincsfa csúcsa lefelé kókad, így az nem a menny, hanem a föld, azaz a pokol felé mutat. Sokak szerint a grincsfa egy hamis, a fenyő helyére pályázó szimbólum, hiszen tartalmatlan, nincs üzenete, és „köntösben” akarja ellopni a mi karácsonyunkat is, mint a Grincs tette Télapónak öltözve a mesében. Tucatnyi cikket találni az interneten, ami a grincsfa ellen szól. Elkezdtünk egy karácsonyi kiegészítőt démonizálni.
Mégis, ha jobban végiggondolom, a Grincs meséje sok üzenetet is rejt magában. Nézzük a teljes történetet egészében. A Grincs a legvacakabb, velejéig gonosz teremtmény, aki élvezi, ha keresztbe tehet másoknak. A mese végére mégis megváltozik: képes az emberekkel együtt ünnepelni és szeretni a karácsonyt. A grincsfa azt üzeni nekünk, hogy a legbűnösebb embernek is van remény, a legnagyobb Grincsek számára is van megbocsátás. A történet végén a karácsony nem tűnik el a díszekkel és a kiegészítőkkel együtt, az emberek ugyanis képesek körbe állni a pucér fát, és a szívben lévő dolgokra figyelni. Kíváncsi vagyok, mi tudnánk-e ilyen pőrén ünnepelni?
A Grincs meséje nem egy keresztyén történet, Isten neve egyszer sem hangzik el a filmben. Viszont sok karácsonyi szimbólumunk van, amelyeknek eredetileg semmi köze a keresztyénséghez, hanem az évek során lettek keresztyén jelentések hozzájuk társítva. Tehát ne démonizáljunk el egy aranyos karácsonyi kiegészítőt, csak azért, mert a Grincs karakterfejlődésének elején gonosznak minősül. Gondoljunk a saját fejlődésünkre, a saját növekedésünkre, hogy mi honnan indultunk, és jusson eszünkbe ahányszor csak egy grincsfa a szemünk elé kerül, hogy Istennél mindig van második esély, Nála örökérvényű a megbocsátás.
Keresztyén Eszter
(Borítókép forrása: Megyeri Szabolcs kertész blogja)
