Ahogy közeledik az ünnep, egyre gyakrabban veszem elő Lukács evangéliumát, hogy újraolvassam az első néhány részt. Örömmel tölt el, hogy mennyien énekelnek ebben az evangéliumban: énekre fakad Erzsébet, Mária, Zákeus, az angyalok, Simeon. Mindegyikük az énekében Isten nagy tetteire emlékeztet és Őt dicsőíti. Énekel a menny és felel rá a föld – pásztorok és bölcsek indulnak útnak, hogy találkozzanak a Csodával.
Ebben az egyszerű, de csodálatos történetben jelen van az összhang és a fellélegzés: együtt dobban pásztorok, bölcsek és angyalok szíve, mikor megtalálják és dicsőítik a kisdedet, és megkönnyebbül, felsóhajt a teremtett világ, mikor Megváltója megérkezik a földre. Gyermekkoromtól fogva eleven emlékeim vannak a karácsonyi történetről, talán ezért is van úgy, hogy én is az összhangot és a fellélegzést kerestem ott, ahol leginkább biztonságban éreztem magam, vagyis a családomban.
Sajnos sokan csak álmodoznak a családi karácsonyokról, az igazi együtt ünneplésről. Hiányzik nekik az összhang és nem tudnak fellélegezni, így görcsössé, kényszeressé válik minden, amit tesznek. Ilyenkor jobban fájnak a kapott és adott sebek, az elhűtött szeretet és a közömbösség. Nehéz így együtt ünnepelni…
Ma egy olyan dalt hoztam, amiben jelen van az összhang és a fellélegzés a családon belül. Hallgasd végig, emlékezz az ősi próféciára és kívánd meg te is, hogy szeretteiddel együtt dicsőítsd az Urat az ünnep idejében!
Már csak néhány napod van hátra, ne halogasd a lelki készülést sem!
Laskoti Zoltán
2 hozzászólás
„Isten nagy tetteire emlékeztet és Őt dicsőíti” Elképesztő,ezek szerint Istennek vannak nagy tettei,kis tettei és talán olyanok is amik említésre sem méltóak. Ezt nevezem. Szerintem Isten minden tette nagyszerű,pontosan azért mert Isten tette. Ám vigyázz,itt a valódi isten tetteiről nyilatkozom,nem pedig a bosszúálló,gyilkos istenéről,amit az ószövetség bemutat nekünk.
Bocsánat,még pár gondolat.
Már azt sem tudjuk miként és miért boruljunk le az elé,aki elé soha nem kellene. Pont azt akarjuk dicsőíteni,aki nem szorul rá. Ezek téves istenképzetek,melyek bennünk alakultak ki.
Istennek olyan tettei vannak,amiket valamiért nagyra értékelünk és olyanok amiket kevésbé vagy egyáltalán nem értékelünk,ez sok mindentől függ. Talán jórészt attól,hogy milyen a belső értékrendszerünk és mennyire látjuk az egész képet.