„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” – énekelték az angyalok Betlehem pusztájában. És lám, ez nem változott azóta sem. Karácsony környékén valahogy mindig nagy hangsúlyt kap a békességre törekvés, és az elesettek felemelése. Nem csupán azért, mert ez a „Szeretet ünnepe”. Az Ajándék, a testté lett Ige meg akar születni a szívekben újra és újra, hogy ízelítőt adjon a mennyei valóságból.
A jóságos Atya pedig szívesen teremt olyan helyzeteket, amikor megtapasztalhatjuk, hogy örömöt szerezni csodálatos és felemelő.
„A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett, már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon.
Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította:
– Ezt szeretnéd megvenni?
A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról.
– Nem is lehet drága – folytatta a férfi.
A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne.
– Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.
A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta.
– Hallod-e, ez nem közönséges pénz! Bizonyára az angyalok ejtették el.
A gyerek csodálkozva nézett a férfira.
– Gyere, menjünk be az üzletbe! – és megfogta a hideg kis kezét.
Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt:
– Éppen zárni készülök.
A férfi hunyorított a szemével:
– Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar – ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta:
– Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz! Válaszd ki hát, amit szeretnél!
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre:
– Ezt szeretném.
A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart.
– Szó sincs róla, uram – szólt a kereskedő. – Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.”
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.” (ismeretlen szerző)
Olasz Tímea
1 Hozzászólás
Nagyon szép történet volt,meghatódtam.
„A jóságos Atya pedig szívesen teremt olyan helyzeteket, amikor megtapasztalhatjuk, hogy örömöt szerezni csodálatos és felemelő.” Milyen jóindulatú az Atya igaz,tisztára mint egy ember. Valóság az,hogy az Atya helyzeteket teremt,és abban létrejöhet jó,rossz és annak minden keveréke. Maradva az eredeti gondolatnál,az Atya nem szívesen teremt rossz helyzeteket.Tehát egy jóságos Atyáról feltételezitek,hogy teremt (de nem szívesen) rosszat. Micsoda gyerekes elképzelés ez róla.
„Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.” Ez a gondolat zseniális,a végrehajtása pedig pont az ellenkezője. Mert pontosan annyiszor teszünk ilyet,ahány szeretet ünnep van egy évben. Picit igazságtalan voltam,mert vannak olyan emberek akik többször tesznek Jézussal jót,de a többség az nem jut el eddig. Önmagának kárt okoz a káros szenvedélyével,családját terrorizálja,munkahelyen undok,stb. Istent csupán a szájával dicsőíti és fogalma sincs hogyan kell jó embernek lenni. Mert amíg az egyház minden baj okozójának az ördögöt tartja,addig sohasem fog javulni semmi,vagy nagyon lassan. Amíg egy bűnbakra hárítjuk gyengeségeinket,addig nem tudunk őszinte önvizsgálatot tartani. A történet tehát szép volt,de itt meg is áll,mert bár valami fogalmunk van a jóról,de tenni nagyon kevesen teszünk érte.Hogyan is tudnánk tenni,mikor a példa gonosz. Isten megbünteti az embert,mert letért az útról. Tehát ha az istenetek bosszú álló,mit várjunk az embertől?