Eljött a nap, amit sokan úgy vártunk, amire úgy készültünk. Talán azokhoz tartozol, akik boldogan állnak a feldíszített fa alatt, de lehet, csalódott vagy, mert nem pont úgy sikerültek a dolgok, ahogy elképzelted őket. Talán kicsattanó hálával telt lélekkel öleled kebledre a körülötted nyüzsgő szeretteidet, de lehet, hogy épp iszonyúan fájnak a tüskék, sebek, amiket az elmúlt időszakokban okoztatok egymásnak. Az is meglehet, hogy valamikor elveszítettél valakit, és az ünnep fényei számodra csak a hiányát nagyobbítják fel. Bármilyen élethelyzetben, érzelmi állapotban is vagy, én most arra szeretnélek kérni, hogy csak egy pillanatra állj meg, és engedd, hogy a gondosan felépített falaidon átüssön a karácsonyi üzenet: Isten szeret. Igen, téged. A jászolban fekvő kisded érted érkezett. Érted történt a csoda: az Isten emberré lett. És már tudod a folytatást is: nemcsak annyiban merült ki az áldozat, hogy magatehetetlen, kiszolgáltatott csecsemő képében megszületett Krisztus, hanem hogy önként kereszthalált is halt. Magát önként váltságul adta, hogy számunkra az üdvösség lehetősége elérhetővé váljon.
Meglehet, hogy ezt az egész történetet most olyan távolinak érzed. Előfordulhat, hogy te eleve másfajta szeretet-kimutatást várnál Istentől, a te elképzeléseidben az Úr szeret kijelentést a krisztusi áldozatnál jobban testesítené meg egy könnyebb életút, áldások sora magánéletben és munkában. Talán mélyen magadba nézve az Ószövetség emberéhez hasonlóan te sem ilyen Messiást vártál volna, és a karddal és pallossal megjelenő Szabadító képe – aki egy vágással rendet tenne az életed zűrzavarában – közelebb állna hozzád, mint a gondoskodásra szoruló gyermekisten látványa. Viszont Isten nemcsak megszabadítani és megmenteni akart téged, hanem áldozatot kívánt érted hozni, a te szeretetnyelveden akarta megmutatni a szeretetét. Paradox a tény, hogy az Isten hozott áldozatot az emberért. Ez nem épp egy klasszikus istenkeretbe illesztett kép – nehezünkre is esik felfogni, elfogadni.
Most viszont kifejezetten arra kérlek, hogy csak egy pillanatra ízlelgesd ezt a gondolatot magadban. Ne menekülj, ne háríts! Nézz szembe Isten szeretetével, és engedd, hogy annak melege átjárjon örök hálára ébresztve a lelkedet!
Kérlek, ne múljanak úgy el ezek az ünnepi napok, hogy erre nem jutott egy pillanat.
Papp Adrien
