Az év kezdete mindig izgalmas. Minden változik, nincs két egyforma év. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyekről előre tudjuk: ezen az évszám semmit nem módosít. Talán már az imádság se sokat…
Tavaly januárban hatósági karanténba kényszerültem. Engem majd szétvetett az ideg emiatt, egy barátom viszont azt mondta: év eleje van, keresve se találhattál volna jobb időszakot arra, hogy az Úrral tölts pár napot. Így indult el az én évkezdő böjtöm: félig kényszerből, félig pedig szabad elhatározásból.
A kezdet nem volt zökkenőmentes. Bántott a tehetetlenség, a korlátolt mozgástér, az önsajnálat, a korgó gyomromról nem is beszélve. Erős volt a kísértés, hogy ne feszítsem a húrt, inkább csak kényeztessem és kárpótoljam magam a kényszerszabadság ideje alatt. Ugyanakkor kíváncsi voltam rá, hogy milyen többlet van abban, ha valaki böjtölve kezdi az évet.
Hosszú lenne, ha leírnám, mi mindent kaptam abban a tíz napban. Meg is hosszabbítottam a böjtöt pár héttel, mert minden nehézsége ellenére magával ragadott a dolog. A pihenésen túl felért egy évértékeléssel, önismereti kurzussal, coachinggal, hitmélyítő alkalommal, meg egy alapos tisztító kúrával. Azonban volt még valami, amit korábban nem tapasztaltam ennyire intenzíven, és ne kérjétek, nem tudom észérvekkel megmagyarázni:
„A böjt maga az a titok, mely előtt megnyílnak az ajtók, és Isten csodálatos gondoskodása, pártfogása, kedves jelenléte megnyilvánul az életünkben (…) A fegyelmezett böjtölés rázúdítja Isten erejét, örömét és áldásait a keresztények életére”. (Részletek Jentezen Franklin: A böjt – Mert lehet másként is! című könyvéből)
Olvastam beszámolókat arról, hogy ki milyen változásokat tapasztalt az évkezdő böjtje után. Akkor, bevallom, volt bennem egy enyhe távolságtartás ezzel kapcsolatban. Amikor azonban pár nappal ezelőtt végig pörgettem a naptáramat, feltűnt, hogy az elmúlt év során milyen sok területen történt áttörés a személyes életemben. Volt, ami hosszú hónapok után változott, akadt olyan is, amiben évtizedeken át nem volt békességem. De volt egy konkrét eset, aminek a megoldása egyértelműen a karanténhoz kötődik:
Úgy alakult, hogy január végén új albérletbe kellett költöznöm, amit a két hét szobafogság jelentősen megnehezített. A bezártságom alatt egy barátnőm javaslatára felírtam mindent, amire vágytam, amit fontosnak tartottam. Amikor már nem csak interneten, de személyesen is meg tudtam nézni a számomra megfizethető lakásokat, rájöttem, hogy szinte esélytelen vállalkozásba kezdtem. Biztos voltam benne, hogy Istentől ihletett a listám, mégis, ahogy telt az idő, egyre kevesebb pipa került a papírra. Öt nappal a kiköltözés határideje előtt ott álltam az utca közepén, és megkérdeztem Istent, hogy mi legyen a lappal, tépjem szét, vagy nézzek meg még egy lakást. Megnéztem a lakást. És a lista minden egyes tételéhez pipa került.
Jó az Úrra csendben várni. Van szó, amely el sem jut a megfogalmazásig. Isten előrébb jár pár lépéssel, mire szembesülnék a problémával, a megoldás is érkezik.
Jó az Urat imában kérdezni, kérni, akkor is, ha napokig, évekig nem történik változás
És jó alkalom adtán megregulázni a földhöz ragadt testet, hogy megérintsen a menny fuvallata. Mert vannak fajzatok, amelyektől csak ima és böjt segítségével lehet megszabadulni. Vannak áldások, amelyek elakadtak a keserűségünk, csalódásaink, hitetlenségünk, közönyünk falán. Elkészített imaválaszok, amelyekre nem érkezett még be az igénylés. Bilincsek, amik még nem elég szorosak ahhoz, hogy ellehetetlenítsék a mindennapjainkat. Helyzetek, amelyeket a nagy nyüzsgés közepette nem tudunk megfelelően látni.
Idén már tervezetten benne van az éveleji böjt a naptáramban. Nem a bekuckózás végett, hanem hogy keressem az Úr akaratát erre az évre nézve, megfogalmazzam a fejlődésem irányait, lenyesegessem a vadhajtásokat. És hogy megragadjam azokat az áldásokat, amelyeknek én vagyok az útjában.
Olasz Tímea
