Az úgynevezett work-life balance, azaz a munka és a magánélet közötti egyensúly akkor tud megvalósulni, hogyha életünk legfontosabb három területén – család, munka és magánszféra – elégedettek vagyunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mind a három terület azonos időt kap az életünkből.
Azt hiszem, hogy egyensúlyt tartani talán még sohasem volt olyan nehéz, mint a 21. század felgyorsult és digitalizált világában. Sokkal több feladatot kell ellátnunk, mint régen kellett, több időt töltünk ingázással, és a hivatali munkaidőnk (8-16) is megváltozott szinte állandó (24/7) beosztásra. Hazavisszük a munkánkat, és bevisszük a munkahelyünkre a magánéletünket. A munkaidőnkben azon görcsölünk, hogy hogyan tudnánk több és minőségibb időt tölteni a családunkkal, amikor pedig velük vagyunk, a magunk előtt tologatott feladatokon zakatol az agyunk, a munkahelyi problémáknál ragad a figyelmünk, így pedig nem tudjuk élvezni és megélni azt a pillanatot, amiben pont jelen vagyunk.
Korlátozott idő áll rendelkezésünkre, és minden területen szeretnénk jól teljesíteni. Egyre több szálon kell élnünk az életünket, és ez akarva-akaratlanul az egyensúly felborulásához vezet. Ez pedig stresszt okoz. Ahogyan zakatolunk a mókuskerékben, elérjük a mentális fáradtság szintjét, mert mindennek igyekeztünk áldozni, csak a saját lelki békénknek nem. Ráadásul a legtöbb esetben rövid távon nem is vesszük észre, mekkora a baj.
Oké, és mi a tanácsom?
Hát, ez a cikk nem véletlenül nem a „3 lépés az egyensúlyhoz” címet viseli. Nem tudom a titkot, és nehéz tanácsokat osztogatni ebben a témában. Én is folyamatosan próbálok balanszírozni a munka-család-énidő hármasa között, és közben állandóan azon görcsölök, hogy hogyan legyek jobb. Viszont amit eddig megtapasztaltam, megtanultam, azt megosztom most veletek.
1. Légy jelen a pillanatban!
Ha a családoddal vagy, akkor légy velük 100%-ban! Ne a telefonodon lógj vagy az e-mailjeidet ellenőrizgesd, ne az ügyfelekkel foglalkozz! Légy a pároddal és a gyerekeddel! Ha pedig a munkában vagy, akkor légy ott teljesen fizikailag és szellemileg is! Isten nem azt mondja, hogy ne dolgozzunk keményen, sőt Pál azt írja az Efézusbeliekhez írott levelében, hogy „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad.” (Ef 6,6-8)
2. Tanulj meg nemet mondani!
Ez főként a munkahelyi túlkapásokra vonatkozik. Már-már népbetegség a maximalizmus, a telhetetlenség, a pénzhajhászat. Családok égnek el annak az oltárán, hogy nincs olyan, hogy elég. Sajnos ennek is az a buktatója, hogy csak akkor veszi igazán észre az ember, hogy baj van, ha az már megtörtént.
3. Gyakorolj időbeosztást!
Ez elég alapvetőnek tűnik, de ha szigorúan alkalmazkodunk hozzá, hasznos lehet. Ezen belül szerintem fontos, hogy legyen elkülönített időd a családra és magadra is! Hozz szabályokat, alakíts ki szokásokat! Fogyasszátok el a vacsorát közösen telefon és TV nélkül, időnként töltsetek el együtt egy hétvégét valahol, kiránduljatok, mozizzatok, vagy csak sétáljatok egy nagyot a parkban.
4. Ne a munkád legyen a szenvedélyed tárgya, hanem a családod!
Sokan esünk abba a hibába, hogy kreativitásunkat, lelkesedésünket kiéljük a munkánkban, energiát és erőt fektetünk bele, míg a családdal töltött idő csak rutin lesz, egyfajta biztonságot adó stresszlevezetés. Nemcsak a karrierünkben való „csúcson” maradásért kell dolgozni, hanem azért is, hogy a kapcsolatunkban és a családi életünkben is egyre jobbak legyünk!
Kimeríthetetlen téma ez. Rengeteg tanulmány is készült róla, és sokan akarták már sokszor megmondani a tutit. Nekem nem ez volt a célom. Amit üzenni szerettem volna, hogy legyen rajta a figyelmünk ezen a témán. Legyünk tudatosak, állítsunk fel korlátokat, kommunikáljunk a társunkkal és Istennel, és soha ne építsünk oltárt a Baálnak, öltsön az akármilyen formát is!
Keresztyén Eszter
