Ma egy olyan emberről szeretnék írni neked, akit a jelzőkkel igazán nem fukarkodó Illés próféta a legelvetemültebb királynak nevez itt (a teljes történet megértéséhez olvasd el a fejezetet is). Valóban, Aháb király nem a bibliai jófiúk bandájába tartozott. Erősen kezdi az uralkodását: kinézi magának egy szomszédos bálványimádó ország királyának büszke, vérszomjas és intrikus lányát, és elveszi őt feleségül. Jezábel királynő bálványimádása állami támogatást is kap, üldözni kezdik a prófétákat, és nincs boldogulása az országban az olyan becsületes és gerinces embereknek, mint például Nábót.
Kapja is az ívet a király rendesen, mikor elkezd foglalkozni vele Isten. Három évnyi folyamatos szárazság sújtja az országot miatta, aztán itt van Illés ítélethirdetése, később egy vesztes csata, amiben elvérzik a király, a vérét pedig kutyák nyalják fel a harci kocsiból, ahol a halálát leli. Csúnya vég.
Mégis van valami ebben a dicstelen életpályában, ami megragadja a bibliaolvasó ember figyelmét. Mikor az 1Kir 21-ben Illés ítéletet hirdet a király felett, a királlyal történik valami váratlan és egyedi (máshol nem igazán találkozunk azzal, hogy reagált volna Isten szavára): megszaggatja a ruháját és böjtöl. Miért teheti? Megijedt az egész dinasztiáját sújtó ítélettől? Egyszer végre átütötte a kemény, gőgös szívét az Ige kardja? Vagy csak éppen nem volt mellette a felesége, hogy befolyásolja, és így ösztönösen cselekedett, mert hajlott a jóra? Nem tudom. De láthatjuk, hogy működik a gazember böjtje, hiszen azt mondja Isten a prófétának: „Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.” (1Kir 21,29).
Érthetetlen ez az Isten. De tényleg. Nem makacsolja meg magát, nem keményíti meg a szívét, nem fordít hátat a dicstelen királynak, aki bemocskolta a népet is a bálványimádással. Látja az őszinte szándékot, a bánatot, a csöndet, a megalázkodást, és tudja, mekkora magasságból kellett leborulnia a királynak, ezért erre kegyelmesen reagál. Akár azt is mondhatnám: látva Aháb töredelmét, atyai szívét veszi elő.
Mikor ezeket a sorokat írom, épp kora reggel van egy olyan éjszaka után, amikor Kárpátalján ismét megszólaltak a telefonon a légitámadást jelző riasztások. Reggel 7 órakor jelezték, hogy nincs több veszély, de addig mindenkit kértek, maradjanak az óvóhelyen. Gondolhatjátok, milyen éjszakánk volt, bár nem ez volt az első ilyen, és úgy sejtem, nem is ez az utolsó. Ezekben az órákban sokat gondoltam azokra, akik miatt veszedelemben van az ország, és akik miatt szenvednek az egyszerű emberek: az agresszorra, a mindenáron védekezni akaróra, a csendes támogatókra, akik felelőtlenül fegyverzik fel a feltüzelt katonákat. Gondoltam mindkét oldal hazugságaira, a félelem-, illetve erőszakhullámra, amit lassan végiggörgetnek egy sok szenvedést látott országon. Imádkoztam, ajándékozza meg őket az Úr Aháb szívével, akár csak egy rövid időre is.
Mi történne vajon, ha Moszkva, Kijev vagy Washington egyik titkos szobájában porig alázná magát valaki a Királyok Királya előtt? Még sajtókonferenciára sem lenne szükség, nem kellene kidobolni a hírt. Mi történne, ha a keménykezű, vezetéshez szokott emberek végre engednék, hogy az Úr vezesse őket? Mi történne, ha letennék a büszkeséget és azt mondanák magukban: visszafordulok erről az útról, mert el sem kellett volna indulnom rajta. Bocsáss meg, Istenem!
Nem tudom, történt-e valami hasonló ehhez, azt sem tudom, mi lenne, ha történne. Távol legyen tőlem, hogy akárkit minősítsek. Viszont azt tudom, hogy a gazember böjtje működött. Isten figyelte és megkönyörült rajta. Az ítéletet nem vonta vissza, de a király már nem látta az ítélet beteljesedését.
Nekünk most nem segélyszállítmányokra, üzemanyagra, anyagi forrásokra van a legnagyobb szükségünk. Mindezek részletkérdések, apróságok. Arra van a leginkább szükségünk, hogy az Úr könyörüljön az országokon és vezetőiken. Enélkül egyre mélyebbre csúszunk a konfliktusban, és a béke távoli ígéretté fakul.
Kedves Olvasóm, ha van ma egy perced, imádkozz egy igazi gazemberért, akit ismersz, aki ártott neked és akiből eleged van. Talán számodra elérhetetlen, Isten azonban megszólíthatja. Kérd az Urat, fordítsa maga felé a szívét, hogy megalázza magát és elcsendesedjen.
Igazi béke csak megtérésből származik. Imádkozz, hogy legyen végre béke.
Laskoti Zoltán
