„Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre ugyanaz a törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik. Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz. Mordokajnak átadták Eszter üzenetét.Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el!” (Eszt 4,10–16)
Ebben a böjti sorozatban olyan bibliai szereplők életébe nyerünk betekintést, akik mind nagy dolgokat vittek véghez Isten által, és a közös bennünk az, hogy mindegyikük böjttel és imádkozással kezdett készülni a rá bízott feladatra. Eszter történetét jól ismerjük, ő volt az a bátor zsidó lány, aki megmentette a népét. A Biblia leírása azonban jól mutatja, hogy ez a bátorság nála sem egy vele született adottság volt. Amikor először szembesült ugyanis a rá bízott elhívással, a félelem hangja szólalt meg a szívében, hiszen az életét kockáztatta. De bátornak lenni nem azt jelenti, hogy nincs félelem a szívünkben, hanem azt, hogy a félelem ellenére is cselekszünk.
A böjt felkészít bennünket arra a feladatra, amire Istentől elhívást kaptunk. Több dologból áll össze ez a folyamat. Először is odafordulok Istenhez és feltárom elé a szívemet, benne minden önzőséggel, félelemmel és hitetlenséggel. Minél mélyebbről ásom elő a testem kívánságait, annál mélyebb gondolati síkon hallhatom meg Isten hangját. Esélyt kapok ezáltál meglátni a bűneimet és a magamról alkotott torz képem mélyebb bugyrait. Nem egy kellemes dolog ez a rész, de a folytatás már annál inkább. Mert az igazság az, hogy önmagamtól még arra sincs erőm, hogy a legapróbb vágyaimról lemondjak. Isten dolgozik bennem, az önmegtartóztatás nem az én érdemem. S amikor munkálkodik az Úr bennem – mint a tavaszi nagytakarításkor –, kimossa az összes szennyet és félelmet a fejemből, míg a lelkem végre a legjobb formájában nem tündökölhet. Valahol itt kezdenek el csírázni a bátorság és az elszántság magjai. Eszter történetét tovább olvasva, ezt is megfigyelhetjük, hiszen ezt írja a Szentírás: „Három nap múlva Eszter királynői ruhába öltözött” (Eszt 5,1). Biztos a legszebb ruháját vette fel, de böjtje végén Isten a szívét is királynői pompával ruházta fel. A böjt következő része pedig az, ahogy Isten előkészíti a terepet az érdekeinkben. Az alatt a három nap alatt, amit Eszter és szolgái böjtöléssel töltöttek, az Úr a király szívében is munkát végzett, így mentette meg a királyné és a zsidó nép életét.
A böjt az önmagunkról való megfeledkezés eszköze, a legjobb módszer, hogy a figyelmünket helyes irányba állítsuk. Böjt által teret engedünk Istennek az életünkben, pontosabban fogalmazva, azt a teret adjuk vissza Neki, ami valójában Őt illetné meg. S hogy ezt megtehetjük, az kegyelem.
Böszörményi-Bálint Eszter
