Atyám, halálosan elfáradtam és megkínzott a Kísértő. Eljött az óra, amiről annyit beszéltünk, amitől Te sosem óvtál, amiért küldtél. A Te atyai szíved meghasadásának és az én kárhozatomnak az órája. Még mielőtt emberré lettem, az örökkévaló dicsőségben tudtam és tudtad, hogy ma felállíttatik a kereszt, meghasad a kárpit, kiszenved az Egyszülött, és mindezt azért, mert halálosan szeretem az eltévedt, nyomorult embert. Igen, Atyám, mert kedves volt a szemed előtt, hogy elvesszek az elveszettért, és így találjon haza a tékozló. Míg tanítottam és gyógyítottam, a Te dicsőségedet mutattam fel, most felvállalom tévelygő teremtményeid minden bűnét, átkát, ítéletét és meghalok a hálátlanokért – dicsőíts meg engem ezzel a halállal és majd a feltámadással, Atyám!
Sosem tartottam meg semmit magamnak. Ami a Tiéd volt, mindent megkaptam és továbbadtam. Áldalak a szívekért, amelyek megnyíltak és befogadták a kijelentést. Most a Te kezedre szeretném bízni azokat, akiket nekem adtál: ezt a maroknyi, összezavarodott csapatot, akik itt vannak most velem a kertben. Fáj, hogy elveszett közülük a kárhozat fia, de dicsőítelek azért, hogy a többiek velem maradtak. Szeretném megőrizni őket ezután is – de ma magamat sem őrizhetem meg. Vigyázz hát rájuk, Atyám! A heves Péterre, aki nemsokára megtagad, az érzékeny Jánosra, akinek még hatalmas dolgokat fogok kijelenteni, a barátságos Andrásra, a bizonytalan Tamásra és a többiekre is mind. Én értük könyörgök, és értük is odaadom magam, hogy egyek legyenek. Szenteld meg, készítsd fel őket a szolgálatodra az igazsággal! Vésd a szívükbe és a lelkükbe mindazt, amit ma átélnek és látnak, hogy majd, ha rájuk bízom, vihessék az örömhírt!
Azokért is könyörgök, akikhez az örömhírt viszik, Uram, és akik a szavukra hisznek majd bennem. Az egyszerű földművesekért, az írástudatlanokért és a költőkért, tudósokért, akik valaki szavára felém fordulnak és az enyéim lesznek. Könyörgök azokért, akiknek szenvedniük kell a hitük miatt, akiket megkísért az Ellenség, ahogy engem is megkísértett. Eléd viszem azt a testet, ami a Lélek által elevenedik meg majd a földön: az egyházamat. Ma az Egyház bűneiért is meghalok, Atyám. Engem büntess a keresztes háborúkért, a hatalommal és pénzzel való megalkuvásokért, a tetszelegni akarásért és őszintétlenségért – az ő szívét pedig fordítsd vissza hozzám, ha elfordul tőlem! Hadd ismerje fel a világ bennük, mennyire szerettél engem! Könyörgöm azokért, akik sebeket szereznek az Egyházban, hadd gyógyítsa őket a Te szavad, ne engedd, hogy megkeményedjenek! Könyörgöm azokért, akikre üzenetet bízol: a szülőkért és nagyszülőkért, akik imádkozni tanítják a gyermekeiket; a feleségekért, akik a férjeket, a férjekért, akik a feleségeket hozzák közel hozzám; a lelkészekért, akikre mások számára láthatatlan terheket teszek, de erőt is kapnak majd a terhek hordozásához. Nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból, de küldd el őket a világért!
Magamnak semmit nem kérek, Atyám, de nekik add meg, hogy velünk legyenek az örökkévalóságban! Szeretnék együtt örülni velük tiszta, szent örömmel, amit nem árnyékol be semmi. Szeretném, ha színről színre látnák dicsőségünket, és fürödnének szeretetünk fényében. Szeretném, ha sebzett szívük megnyugodna és végleg meggyógyulna bennünk. Ezért kérlek, add, hogy egyre jobban ismerjenek, és meg legyen bennük az a szeretet, amivel engem szerettél!
Atyám, nemsokára ismét előtted állok, Te látod, mennyire vágyom már hazaérni, levenni a portestet, odavinni eléd a sebeket, és ismét megölelni Téged. Előtte azonban még szeretném elvégezni a munkát, amiért küldtél. Kérlek, ne nézz félre közben egyetlen pillanatra sem! Ne fordítsd el a tekinteted, ha vádolnak, ütnek, leköpnek, megfeszítenek! Töltsd ki rajtam haragod, mert én ki szeretném bírni ezt, hogy másoknak megkegyelmezhess! Készítsd angyalaid, hogy félregördítsék a követ a feltámadás hajnalán, és Atyám, addig és azután is legyen meg a Te akaratod!
Laskoti Zoltán
