Kezdő gitárosként az egyik legnagyobb próbatétel a gitár felhúrozása. A feladat egyszerűnek tűnik: felrakod a húrt és tekered a hangoló kulcsot. De nem ám annyira, mint ahogy az jól esik! Azt gondolnád, még egy tekerés, és elpattan a húr, vagy eltörik a gitár nyaka. Aztán leellenőrzöd a hangot, és rájössz, hogy még nagyon sokkal vagy alatta. Nem kell sajnálni se a húrt, se a gitárt: ha egymáshoz valók, mindkettő kibírja a feszítést.
Manapság nagy divat ősellenségként emlegetni a stresszt, azt minden lehetséges módon kerülni, de legalábbis csökkenteni. Pedig bármilyen meglepő, a stressznek van pozitív hatása is. Feszültség nélkül nem működik egyetlen elektromos kütyü sem. Ha nincsen ellenállás, nincs győzelem.
Hogyan lehet barátod a stressz?
1. Tartsd magad edzésben!
Kísérletekkel igazolták, hogy kis mértékű, rövid ideig tartó nyomás fejlődést generál: a szervezet megtanul megbirkózni a helyzettel. Ahhoz tehát, hogy új készségeket, jártasságokat szerezz, bele kell állni olyan helyzetekbe, amelyek kicsit ijesztőek, kellemetlenek vagy kényelmetlenek.
Próbáld ki magad olyan szerepekben, amelyek idegenek a számodra! Ki tudja, milyen tálentumok lapulnak még nálad…
2. Értékeld az „elég jó”-t!
Te azt gondolod, elég időre, pontos információkra, megfelelő eszközökre van szükséged, hogy a legjobb döntést hozd meg, vagy hogy a legjobb minőségű munka kerüljön ki a kezed közül. Aztán egyszer csak rádöbbensz, hogy időd nincs, az infó kevés, az eszközeid gyatrák, viszont cselekedni kell. Akkor kipréseled magadból a legtöbbet, amit az adott helyzetben adni tudsz. És utólag kiderül, hogy valami zseniálisat hoztál össze.
A testünk nagyszerűen lett kitalálva: amikor cselekedni kell, akkor rövid idő alatt is képesek vagyunk jól és gyorsan ellátni a feladatunkat. Ha a csillagos ég számodra a határ, folyton szenvedni fogsz. Ha viszont ki tudsz egyezni az adott körülmények között nyújtható legjobb eredménnyel, akkor mindig győztes leszel.
3. Tanulj tőle!
Az egyik legütősebb ön- és társismereti eszköz a feszültség. Nyugodt állapotban az ember nagyon tudja, kinek melyik arcát érdemes mutatnia. Amikor azonban elkezd fáradni, akadályokba ütközik, kényelmetlenné válik egy szituáció, elfogy a lelkesedés (esetleg ez mind egyszerre), akkor tűnik ki az igazi jellem. Ott látszik meg, miből van túl sok, vagy épp túl kevés, melyik területre kellene több figyelmet fordítani, mit lenne érdemes másképp gondolni, milyen elvárásokat kellene áthuzalozni.
Valamikor az kell, hogy békén hagyjanak, máskor bármit megadnál egy kedves, megértő gesztusért. Jó ezeket érteni és megérteni, illetve megfogalmazni magadnak és másoknak, hogy mi az, ami segít ilyenkor, mitől leszel még feszültebb.
4. Építsd a kapcsolatokat!
Amikor azt látják rajtad, hogy épp gyötrődsz valamin, az emberekben automatikusan bekapcsol a segítő szándék. Lehetsz ettől síkideg, ha épp magányos szuperhősként akarod megvívni a csatáidat. De választhatod azt is, hogy engeded magad megmenteni, és elfogadod a törődést. Egyszer fenn, máskor lenn – valamikor téged kell emelni, máskor te vagy előnyösebb helyzetben. Ez nem rendszerhiba, így lettünk kitalálva: a többleteink és a hiányaink mentén tudunk kapcsolódni. Ettől még lehetsz szuperhős, legfeljebb nem kell magányosnak lenned.
5. Tudd, hogy Isten az Apukád!
Az, hogy egy helyzet elviselhetetlenné válik-e, abban nagy szerepe van annak, hogy miként tekintünk arra. Mennyire van hatásom rá? Mennyire látom előre a következményeket? Mekkora változást hoz az életemben? Mekkora belső harcot eredményez?
Na, itt válik igazán hangsúlyossá a hit, de főleg a gondviselésbe vetett bizalom. Ha tudom, hogy az életem a legjobb kezekben van, nem baj, ha gyengének, felkészületlennek, eszköztelennek gondolom magam. Isten mindenható, szerető, kegyelmes. Jézus mindenen Úr. A Szentlélek mindenhová elér. És a Szentháromság Egy Isten egyetlen imányira van tőlem.
Kell ennél nagyobb biztonság?
Olasz Tímea
