Drága Uram, most úgy megpihennék kicsit Nálad. Elfáradtam. Naponta rengeteg vészjósló hír ér el hozzám, amelyek aggódásra késztetnek. Ha épp elkerülne a hírözön, jómagam is megtalálom őket, hiszen minden eszközöm megvan hozzá. Hírek százai között válogathatok, hogy miről olvassak: háború, klíma- vagy gazdasági válság, esetleg a nyakunkon lévő emelkedő árak, és még sorolhatnám. Talán azt képzelem, hogy ha tudok róluk, fel is készülhetek rájuk – de valójában egyedül olyan kevés vagyok.
Szeretnék újra gondtalan gyerek lenni, homokba dugni a fejem a jövő elől, de felnőttként már megtapasztaltam a felelősség terhét, így már nem bújhatok el. Persze jól tudom tompítani az aggodalmaimat egy-egy tevekénységgel, de amint véget ér a kedvenc sorozatom aktuális része, vagy amint befejeztem a várva várt ebédem utolsó falatját, megint ott vagyok, ahonnan indultam.
Látod Uram, küszködök, mert józan paraszti ésszel nem tudom elképzelni, hogy fogunk felhőtlenül boldogan élni a családommal. Látod Uram, küzdök az aggódó gondolataimmal nap mint nap, miközben azzal próbálom megnyugtatni magam, hogy minden rendben lesz. A fejemben pedig már rég elkészültek a B tervek, amiket bevethetek, ha szükséges.
Persze, Te már rég látod, hogy megint rossz dolgokba kapaszkodok. Nem akarom többé magamat megnyugtatni, azt szeretném, ha Nálad lelnék nyugalmat. Szeretném magam mögött hagyni a földhözragadt gondolataimat, és belekapaszkodni a Te láthatatlan tervedbe.
Tudom – hisz már sokszor tapasztaltam –, hogy a Te jóságod határtalan felém. Minden történés –még az is, amit korábban tragédiának fogtam fel – csak a javamat szolgálta. Tudom, hogy az életem minden mozzanata, csak a Te szereteted és jóságod bizonyítéka. Pont ezért bocsáss meg, ha most megint ellentmondást érzek, és nem értem még, hogy ezek a vészjósló idők, miként válnak majd a javunkra.
Nem látom még, mi a terved az életünkkel, de hiszem, ahol elveszel, ott adsz is, ha bezársz előttem egy ajtót, ott újabb fog kinyílni, amiben fájdalmat érzek, ott még több szeretet bújik meg, ahol szűkölködöm, ott bőséget és hálát találok.
Nem nyugtatom magam tovább, Nálad szeretnék békére lelni, és újra megmártózni abban a bizonyosságban, hogy a jövőben is a szeretetedet és jóságodat fogom érezni a bőrömön. Kérlek, a félelmet üvöltő szelekkel szemben áraszd szívembe a békességet, mert csak Nálad találhatok megnyugvást.
Ámen.
Böszörményi-Bálint Eszter
