Amikor harcokkal teli napokat élek meg, engem sokszor megkísért a gondolat, hogy most el kell rejtőzni, titokban átvészelni a krízist, és majd csak akkor jönni elő, ha már megint rendben van minden. Nem mintha sebezhetetlen western hős szerepében szeretnék tündökölni. Egyszerűen csak nem akarok senkit terhelni, megijeszteni, és nem szeretek szánakozó tekintetek között járni.
A legutóbbi ilyen helyzetben azonban két dolog jutott eszembe:
- Számomra a legkevésbé sem teher társnak lenni egy szívemnek kedves ember küzdelmeiben. Épp ellenkezőleg: minden féltés és tehetetlenség érzés mellett kiváltság, ha végigkísérhetem a nehézségein. Hihetetlenül felemelő, hogy beavat a bizalmába. Hogy részese lehetek az apróbb-nagyobb fordulatoknak. Átélhetek ima meghallgatásokat. Érezhetem, hogy a puszta jelenlétem, figyelmem, törődésem milyen sokat jelent. Megtelhetek hálával, mert Isten ismét tapasztalhatóan jóságos, kegyelmes és hűséges Úr. Útkészítő, csodát cselekvő, szavát megőrző, fény a sötétben.
- Ezek a szabadulás-történetek nem csupán azért nagyszerűek, mert jó érzés nagy testvérnek lenni. Megerősítenek abban, hogy lám, a legsötétebb fellegek is el tudnak tűnni. Amikor egyszer csak én kaptam kézhez egy ijesztő diagnózist, nagyon sokat jelentett, hogy bele tudtam kapaszkodni a gyógyult társaim csodáiba. Miután voltam részese közösségi összefogásoknak, tudtam: bármennyire kilátástalan a helyzet, találok társakat, akik mellém állnak. És amikor épp nem lett happy end a történet végén, akkor azok lehettek példáim, akik a veszteségeikben is elfogadták Isten akaratát, hitben továbbléptek, és így lettek a hit hőseivé számomra.
Mindehhez azonban az kellett, hogy az a bizonyos valaki beavasson az életébe – pont akkor, amikor a legádázabb csatákat vívta.
Nem tudom, hogy a te életed most épp hol tart. Az biztos, hogy áldás, ha már te magad tapasztaltad, hogy a Góliátok legyőzhetőek, a nagy tenger kettéválasztható, falak dőlhetnek le maguktól, vizek fakadhatnak a pusztában, angyalseregek állnak őrt napi huszonnégy órában. Óriási, ha rá tudsz állni Isten ígéreteire, és elhiszed, hogy minden – de tényleg minden – összedolgozik azok javára, akik Istent szeretik. Az igazán nagy dolog azonban az, amikor adott pillanatban felismered, hogy az ijesztő helyzet, ami éppen előtted áll, nem istencsapása, hanem egy újabb csoda, egy szélesebb körű istenismeret előszobája. Mi több: lehet ez akár egy újabb csapatélmény neked, ugyanakkor kettős ajándék valaki más számára: megtiszteltetés a jelenben, erős bizonyság az elkövetkezőkben.
Ne maradj hát egyedül, amikor nehézségek ostromolnak, inkább nézz szét: kinek adhatnál egy reményt keltő, erőt adó bizonyságot ajándékba?
„Életed szeretet üzenet,
melyet Szent Lelkével ír az Isten.
Bárcsak eljutna a címzettekhez!
Ne maradj borítékba zárt levél!”
(Simon András)
Olasz Tímea
