„Isten, áldd meg a magyart
Jókedvvel, bőséggel…”
/Kölcsey Ferenc: Himnusz/
Ez a nemzeti imánk kezdő mondata. Te elgondolkoztál már valaha azon, hogy miért jókedvet kér első helyen áldásként Istentől a költő? Talán mert a jókedv úgy stabilan sosem volt jellemző a népünkre. Elég csak kicsit belehallgatni egy vonaton, buszon elkapott beszélgetésbe, rövid időn belül kihallatszik belőle a keserűség, a boldogtalanság. Legyen szó gazdaságról, családról vagy pusztán csak az időjárásról nagyok a sóhajok, nagy az elégedetlenség. Nem mondom, valóban nem fenékig tejfel az élet. Alig lélegeztünk föl az elhúzódó pandémia alól, kitört a háború, ami vagy így vagy úgy, de mindenkit érint. Reggel felkelünk, elolvassuk/meghallgatjuk/megnézzük a híreket, és záporoznak a rémisztő információk. Szorongunk a jövő miatt, nem tudunk tervezni, félünk, féltjük szeretteinket, és nemhogy nem látjuk a fényt az alagút végén, de mintha kezdene egyre sötétebb lenni. Mondogatjuk is: bezzeg régen minden milyen más volt, mennyivel jobb volt az élet. Az igazság viszont az, hogy minden generációnak megvannak a maga harcai, amiket meg kell vívnia. Sőt, mindenkinek személyre szabott küzdelmei vannak, amit vagy jókedvvel, magát megalázva, elfogadva vív meg, vagy rúgkapálva, ellenkezve, rosszkedvűen. Persze nem könnyű az előbbit gyakorlatban megvalósítani, hiszen már csak egy nap folyamán is mennyi hangulatingadozása van az embernek…
Akkor mégis, hogyan legyünk jókedvűek, mikor az a felhő sehogy sem akar elvonulni a fejünk felől?
Mi lenne, ha kipróbálnál egy aprócska dolgot, kedves Olvasó? Ha minden nap a szabad perceidben – vagy amikor úrrá lesz rajtad a rosszkedv – megállnál egy kicsit, és elkezdenél hálát adni? Hálát adni valamiért, ami jó volt a napodban, ami jobb kedvre derített. Kezdd kicsi dolgokkal! Meglehet, először nehezen fog menni, de aztán beolajozódnak a kerekek. Summázd fejben, vagy vesd őket papírra! Meglátod, mire a végére érsz, megjön a jókedv is. Egy próbát mindenképp megér. Ami pedig a gondokat illeti: tegyél le mindent a gondviselő Isten kezébe, és mindenben meg fogod látni az Ő akaratát. Lehet, hogy sokszor kudarcot vallasz majd, de mindig kezdd újra!
Végezetül hadd buzdítsalak arra, hogy ma Áprily Lajos „Én Istenem, legyek vidám” c. versével imádkozz:
Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.
Arcom ne lássa senki sem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.
Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.
Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.
Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.
Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
Sok sikert kívánok az úton!
Oroszi Dóra
